Nem csak Magyarországon jellemző, hogy önfejűsködnek a betegek: egyes becslések szerint szerte a világban 17 millióval többen élhetnének tovább, ha fegyelmezettebben, az orvos előírásai alapján szednék a gyógyszereiket – és most csupán a szív és érrendszer megbetegedéseivel kezelt páciensek köréről van szó! Ugyanígy alacsony a hajlandóság az előírt terápia követésére a mentális betegségekkel, depresszióval, cukorbetegséggel élők között, de nemcsak a tartós, egész életvitelt meghatározó problémák, hanem az alkalmi, rövidebb lefolyású betegségek esetében is – legyen az egy kiadós influenza vagy egy balesetből adódó sérülés.
Kifogás mindig van
Nem kell hozzá mélyenszántó tudományos kutatás, hogy kiderüljenek ennek okai, elég, ha visszaemlékszel, te magad miért nem csináltad végig legutóbb az előírt kúrát. Ugyanezért tér el a terápiától a többi beteg is: mert kellemetlen mellékhatások jelentkeztek, vagy túl sokba került a gyógyszer, és eközben információk hiányában nem tudták felmérni, hogy milyen veszélyes, ha eltérnek a kezeléstől. Emellett egészen triviális indokokból is képesek vagyunk félbehagyni egy kúrát: gyakran kell szedni a pirulát, de elfeledkezünk róla, utálatos a gyógyszer íze, vagy az orvos helyett jobban bízunk a saját megérzéseikben, hagyjuk magunkat lebeszélni egy barát által, de még a szomszéd tuti természetgyógyász tippjeire is többet adtunk, mint a szakemberére. Magyarán hajlamosak vagyunk félvállról venni az egész kezelést még akkor is, ha az életünkről volt szó.
Gyógyszert szedni senki sem szeret – kivétel persze az, akinek épp az a betegsége, hogy minden bajt gyógyszerrel akar megoldani. Pirulák helyett inkább áltatjuk magunkat azzal, hogy úgyis jobban tudjuk az orvosnál, mi jó nekünk. Különben is, nálunk sikk a szabályok áthágása, de ne higgyük azt, hogy csak mi magyarok legyintünk az orvos “okoskodásaira” és a gyógyszerekre. Ez a hozzáállás még a magasabb egészségkultúrájú országokban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is jellemző, ahol évente körülbelül 130 ezer szívbeteg hal meg idő előtt azért, mert nem vette be az szükséges gyógyszereket, és nem követte az orvos által előírt terápiát.
Így segíts magadon és más betegeken
Ugyanakkor nem mindig a beteg hibája az, ha megszegi a terápiát. Gyakran felmerülnek olyan körülmények is, amikről nem ő tehet: például, hogy egyszerűen nem telik már gyógyszerre a többi kiadás mellett még akkor se, ha a páciens ragaszkodna a kúrához. Az is előfordul – jellemzően időseknél –, hogy egészen egyszerűen elfeledkezik a beteg a gyógyszeréről, és ezért rendszertelenül szedi. Ilyen helyzetekben egyebek mellett a családtagok, barátok, a beteggel szorosabb kapcsolatban állók felelőssége is, hogy biztosítsák a lehetőséget a gyógyszerek megvásárlására és ügyeljenek azok megfelelő szedésére. Azoknak a betegeknek is támogatást, biztatást kell kapniuk a környezetüktől, akik önhatalmúlag, hibás hozzáállás miatt akarják megszakítani a terápiát.
De emellett felelősségük van azoknak az orvosoknak is, akik nem hangsúlyozzák kellően a terápiahűség fontosságát, és nem hívják fel a figyelmet a pontos gyógyszerhasználat jelentőségére. Mind az orvosnak, mind a betegnek tisztában kell lennie a terápia pontos menetével és azzal, hogy a kívánt gyógyulás vagy egy betegség rosszabbodásának elkerülése csak ennek betartásával érhető el.
Az tehát, hogy meggyógyulsz-e vagy sem, nagyrészt rajtad is múlik. Melegen ajánlott követni az előírt terápiát, és érdemes beszerezned egy kis megerősítő támogatást, segédeszközt is ehhez – arra az esetre, ha jönnek azok a bizonyos gyenge pillanatok, amikor legszívesebben felhagynál az egésszel.
A modern kommunikációs eszközöket felhasználva már hazánkban is működnek olyan rendszerek, amelyek személyre szabott terápiás üzenetet küldenek a betegnek – sms-ben, e-mailben, vonalas- vagy mobiltelefonon. Ezekről a segítségekről – arról, hogy ki milyen szolgáltatásokat hogyan vehet igénybe – a gyógyszertárakban vagy a szakorvosnál kell érdeklődni.
