Általában a depressziót nem tekintjük komoly betegségnek, pedig a magyar lakosság körében igencsak elterjedt jelenségről van szó. Lehangoltságnak, kedvetlenségnek nevezzük inkább, ami majd úgyis e magától, gyerekeknél pedig sokszor elintézik a szülők egy kézlegyintéssel: hisztis a kölyök. Pedig a depresszió komoly pszichiátriai megbetegedés, amely elbagatellizálva akár tragikus végkifejlethez is vezethet, vagy az életminőséget évtizedeken át drámaian lerontó, kapcsolatokat, karriert, családot szétziláló drága betegséggé fajulhat. Fontos tehát, hogy a családtagok odafigyeljenek egymásra és észrevegyék a kezdődő depresszió jeleit, de még jobb, ha szülőként, anyaként a megelőzésért teszel meg mindent.
Mikor gyanakodj depresszióra?
Nagy valószínűséggel depressziótól szenved az, aki két héten át folyamatosan az alábbi tünetek közül egyszerre legalább ötnek a jeleit mutatja.
1. Általános levert hangulat, szomorúság, üresség érzése, gyerekeknél és serdülőknél pedig ingerültség.
2. Érdeklődés és öröm hiánya, csökkenése.
3. Étvágy problémák, nem szándékos súlycsökkenés vagy hízás (ami havonta a testsúly 5 százalékát meghaladja). Gyermekeknél a súlycsökkenés nem jellemző!
4. Alvászavarok – aluszékonyság, álmatlanság.
5. Nyugtalan, vagy épp lelassult mozgás.
6. Folyamatos fáradtság.
7. Csökkent koncentrációs, gondolkodási készség, döntésképtelenség.
8. Halálfélelem, öngyilkossági gondolatok, kísérletek.
Ha úgy értékeled, valaki a családban depresszióval küzd, ne kezdd el saját kútfőből kúrálni, hanem vidd el szakértőhöz és vele beszéljétek meg a teendőket. Legjobb azonban, ha eddig a fázisig nem juttok el, hanem inkább megfelelő módszerekkel a megelőzésre fektetitek a hangsúlyt.
Mivel előzheted meg?
Most arról lesz szó, hogy szülőként mit tehetsz azért, hogy a gyereked ne essen depresszióba. Teljesen ugyan az alábbi módszerekkel sem lehet kizárni, hogy megjelenjen a betegség, de jelentősen tudod csökkenteni a kockázatát. A depresszió igen összetett dolog, amiről érdemes bővebb ismereteket is szerezni (például az okosgyogszer.hu oldalnak nagyon jól kigyűjtött linktár van olyan orvosi portálokhoz, amelyeken tájékozódhatsz a témában). Annyit előzetesben érdemes már most tudni, hogy kialakulásának lehet fizikai háttere – szervezet rendellenes működése – és lelki is, esetleg a kettő keveréke. Az alábbiak elsősorban a lelki tényezőkről szólnak.
1. Légy tudatában, hogy a gyerekek remekül el tudják leplezni, ha valami bajuk van. A szomorúságot, félelmeiket keménységgel, merészséggel álcázzák, amivel csak még rosszabb helyzetbe hozzák magukat: rájuk fogják aggatni a “problémás, viselkedészavaros gyerek” jelzőket. Ha úgy látod, a gyereked viselkedése nem természetes, nem koherens, kezdj el gondolkodni rajta, vajon mi lehet ennek hátterében.
2. Hallgasd meg a gyermeked, mert a mellőzés, a figyelem hiánya kiváló táptalaj a depressziónak. A napi sürgés-forgásban és hajszoltságban erről hajlamos megfeledkezni a szülő, mondván: “majd később, most fontos dolgom van”, vagy “ezt még el kell végeznem a család érdekében” stb. Amikor ezeket a kifogásokat hallod a saját szádból vagy ilyen gondolatokon kapod magad, valószínűleg pont a család ellen dolgozol, mert épp akkor mulasztod el azt a fontos pillanatot, amikor nyíltan és őszintén beszélgethetnél a gyerekeddel. Akkor tolod félre őt, amikor épp szüksége lenne rád. Sose feledd: ezek vissza nem térő alkalmak. És ne ámítsd magad azzal, hogy a gyereked nem veszi észre, hogy csak ímmel-ámmal figyelsz rá: a megjátszott figyelmesség nem elég neki. Még egy fontos dolog: ne csak arra figyelj, amit elmond, hanem arra is, amit nem.
3. Teremts kiszámíthatóságot és vezess be naponta ismétlődő szokásokat. A depresszió sokszor azért jelenik meg a gyerekeknél – kisebbekre különösen igaz ez – mert rendszertelen életvitelű a család, amely bizonytalanságot szül bennük, hiszen nem tudják mi fog velük aznap történni. Még ha valami nagy változás közepén is vagytok, akkor is tartsd meg a napi rutinotokat: a lefekvés idejét, az ébresztés módját, az étkezések idejét és egyebeket, amiket szokásként beevezettetek. Vannak szülők, akik azt várják, hogy a gyermekül alkalmazkodjon az ő életvitelükhöz, hiszen ők a családfenntartók, nekik ezért mindig nagyon fontos dolguk van. Ez téves elképzelés. A szülőnek kell igazodni a kisgyermek életritmusához, aztán majd később fokozatosan elvárható lesz, hogy a gyermek is idomuljon a szülőéhez.
4. Vedd észre, ha a gyereked valami jót, kedveset, szépet tesz. Értékeld ezeket a megnyilvánulásait. Nem kell ajnározni a gyereket, egy őszinte, elismerő pillantás, egy mosoly, egyetlen szó is nagy értékű és fontos elismerés neki. Azért a ló túloldalára esni sem jó: ha folyton túlértékeled, ha hatalmas elismeréseket osztogatsz, akkor elbízza magát, az önértékelése hibás lesz, jogtalan elvárásai lesznek majd. Magyarul elkényeztettet lesz a gyerek, ami felnőve számos konfliktusba sodorja majd.
5. Légy elérhető. Egy gyerek nem fogja tudni megérteni, miért vannak mindig fontosabb teendőid nála. Hiába halaszthatatlanok ezek a dolgok, neked akkor is meg kell oldanod valahogy, hogy a gyerekedre is jusson idő. Például úgy, hogy bevonod őt a te tevékenységedbe: nem fog megártani a gyermek intellektusának, ha időnként a felolvasás helyett a házimunka rejtelmeibe avatod be és mondjuk közös krumpli pucolással és közben beszélgetéssel töltitek az időt. Sőt, a gyermeked így idejében és játszva megtanul olyan dolgokat, amik természetessé válnak számára és felnőve nagy hasznát veszi.
6. Vedd komolyan a gyereket. Számára életbevágóan fontosak lehetnek olyan dolgok is, amik neked lényegtelennek tűnnek. Ne bagatellizáld tehát ezeket, foglalkozz velük és főként ne vond kétségbe a gyermek érzéseit. Például egy ilyen mondat is sokat számít neki: “Látom, nagyon felzaklatott téged valami.” Ha nem veszed őt komolyan, értéktelennek fogja érezni magát, ami szintén kedvez a depressziónak. Persze nem árt tudni, hogy a gyerekek is feszegetik a határokat, és előszeretettel verik át a szülőket: szóval légy résen, és tegyél különbséget a színészkedése és a valódi érzései, problémái között. Egyébként nem kell megoldanod minden problémáját a gyerekednek: azt is meg kell tanulnia ugyanis, hogy az életben bizony vannak gondok, csalódások, igazságtalanságok, győzelmek és vereségek, örömök és fájdalmak, és a problémákat legjobban maga tudja kezelni, nem várhat mindig kívülről segítséget.
7. Ne balhézzatok otthon! Ügyeljetek rá, hogy a családi fészek a békesség szigete legyen. A kölcsönös figyelem, megértés és tisztelet övezze az életeteket lehetőleg sok nevetéssel körítve. A folyamatos családi feszültségben, a szülők veszekedésein felnövő gyermeknek előbbutóbb egészségügyi problémái lesznek, lelkis sérüléseket szerez és depresszióba esik. Ne feledd el, egy gyerek nem tudja otthagyni az otthonát úgy, mint valamelyik dühös szülő, aki becsapja maga mögött az ajtót, ha nem tetszik valami.
8. Ne zaklass! Se érzelmileg, se fizikailag, se egyéb más módon ne zaklasd a gyermeked. Az állandó sürgetés, a fizikai bántalmazás, a lelki terror, a kiabálás, a hibái folytonos felhánytorgatása, a szexuális zaklatás és a hasonló negatív tettek óriási károkat okoznak a gyereknek és kikövezik az utat, amin járva mintaszerű depresszióssá válik felnőttként.
9. Kutasd fel a depresszió hagyományát a családban. Nem árt, ha feltérképezed, milyen előzményei vannak a családban a betegségnek. Vannak-e felmenők, akik szenvedtek tőle? Mitől alakult ki náluk és hogyan viselték? Ezek megértése és ismerete hasznos és szükséges ahhoz, hogy te elkerülhesd a hasonló szituációkat.
10. Tanítsd meg a gyermeked a problémamegoldásra ahelyett, hogy mindig megoldod a problémáit! Ezt ugye nem kell magyarázni: többet segítesz, ha halászni tanítasz meg egy embert annál, mintha csak egy halat adsz neki.
11. Egészséges életmódot folytassatok! A tápláló ételek, rendszeres, mértékletes étkezés, rendszeres mozgás a szervezet egyensúlyát tartják fent. Márpedig ép testben könnyebben marad ép a lélek is.
Ha mégis megtörténik…
Ha a legjobb akarat ellenére is depresszióba zuhan a gyermeked, szakszerű orvosi kezelésre van szüksége. A legjobb és legtöbb, amit megtehetsz érte az, hogy nem próbálod meg magad meggyógyítani, hanem rábízod szakemberre, és vele együtt, közösen alakítjátok ki a megfelelő terápiát. Mivel te ismered legjobban a gyermeket, fontos, hogy aktívan részt vegyél nem csak a terápia végrehajtásában, de annak kidolgozásában is. Konzultálj az orvossal az elérhető legújabb terápiákról, tájékozódj a modern orvostudomány által kínált legújabb lehetőségekről (hasznos kiindulási pont lehet ehhez az okogyogyszer.hu oldal )
