Az egyik legambiciózusabb és legikonikusabb pillanat az olimpia történetétében egyértelműen Barcelonában, 1992-ben történt.
A barcelonai játékok nyitóünnepségén az emelvényen állva egy Antonio Rebollo nevű spanyol íjász a magasba emelte a nyilát, és egy másik spanyoltól, Juan Antonio San Epifaniótól átvette az olimpiai lángot. Ezután a fehér nadrágba és fehér felsőbe öltözött Rebollo a félhomályban a magasba emelte az íját, megtámasztotta magát és átrepítette a tüzes nyilat Barcelona egén. A lángoló nyíl mintegy 70 métert szárnyalt, és pontosan a megfelelő helyen vitorlázott át az olimpiai üst felett, áthaladva a sugárhajtású gázon. Az óriási láng fellobbant és az ötkarikás játékok 16 napján keresztül égett Barcelonában.
Idézd fel az ikonikus pillanatot
Ez egyébként is egy különleges módja volt az örökláng meggyújtásának, hiszen általában a fáklyával egészen az üstig futnak el a sportolók, amihez egy nagy lépcsősor szokott vezetni. Ez idén, Párizsban is így történt – igaz, ezúttal sétáltak, az üst maga pedig egy egyedi hőlégballon volt. A barcelonai esetet azonban az tette még kivételessé, hogy a lángot meggyújtó Rebollo paralimpikon volt.
Rebollo nyolcéves korában poliovírus okozta gyermekbénulást kapott, melynek főbb tünetei között az izomgyengeség és (részleges) bénulás is szerepel. A sportoló a húszas évei elején kezdett komolyabban foglalkozni az íjászattal, hamarosan pedig három paralimpián is versenyezhetett.
„Nem féltem, olyan voltam, mint egy robot. A pozíciómra és a cél eltalálására fókuszáltam” – nyilatkozta utána a madridi íjász, aki ugyan kapott egy második nyilat is a biztonság kedvéért, de nem volt rá szüksége. Miután a 700 próbalövésből 698-at sikerrel véghez vitt, Rebollo abban a pillanatban sem hibázott, amikor az egész világ rá figyelt.
„Az első, amit éreztem, az az elégedettség volt. Tudom, hogy milyen sokan dolgoztak a nyitóünnepségen, aminek egészét kritizálták volna, hogy ha a tüzes nyíl rosszul sül el. Nagyon örültem, hogy mindenki megnyugodhatott” – mondta.
Az olimpiai lángot meggyújtó nyílra meghajolva és elszenesedve találtak rá az olimpiai stadionon kívül. Ma már Lausanne svájci város Olimpiai Múzeumában látható kiállítva.
