Színek a mûvészetben

Tudósok művészek

A tudósok mellett a művészek is régóta foglalkoznak a színek vizsgálatával. Az impresszionista festők – a XIX. században – fedezték fel, hogy a napfény az árnyékokat is színessé teszi. Napsütésben a tárgyak színe ragyogóbbá válik, minden színesebb, élénkebb. Ugyanazok az épületek más-más tónusban tündökölnek a különböző napszakokban. (Claude Monet például ugyanazt az épületet, a roueni katedrálist, a nap több órájában is megfestette.)

Fényes felületek

A fényes felületek – például a víztükör – pedig visszaverik a környezet színeit, és felerősítik a hatásukat. A festményeken a színek a formák képzését, kiemelését, a térhatás érzékeltetését segítik. Azonban a modern művészetben maguk a színek is lehetnek a kompozíció főszereplői.

Op-art

Victor Vasarely nagy méretű festményein a geometrikus formák jól érzékelhető, ki-beugráló térelemeket alkotnak. Vasarely nagy hatással volt a kortárs divattervezőkre is. Az ő, illetve Mondrian op-art stílusú képeinek játékos, geometrikus formái ihlették a ‘60-as évek op-art ruhakollekcióit.

A pályakezdő divattervező, Yves-Saint Laurent

1966-os kreációi tanúskodnak erről. A különböző geometrikus formák a ruhákon fekete-fehérben, illetve erős színkontrasztokban jelentek meg. 2001-ben az op-art reneszánszát éli! A tavaszi-nyári modelleken, főként a topokon és blúzokon találkozhatunk a stílus jellegzetes motívumaival, fekete-fehér, valamint élénk színű variációkban is.