A kis fekete

A feketéhez csupa olyan gondolat kötődik, ami szomorúságot hordoz. Gyász, temetés, depresszió, sötétség, reménytelenség. Miért viseljük mégis? Mert elhitették velünk, hogy elegáns, és hogy egyetlen nő ruhatárából sem hiányozhat az a bizonyos „kis fekete”… Ez természetesen nagyszerű dolog a konfekcióipar számára, hiszen kockázat nélkül onthatja a fekete ruhadarabokat és cipőket, egy idő után úgyis mindenképp elfogynak, nem maradhat a nyakukon. Természetesen olyan ember is létezik, akinek ez a szín valóban jól áll, kiemeli az arcát, frissé és fiatallá teszi, de nagyon ritkán fordul elő. Szín- és stílustanácsadóként 8 év alatt én még nem találkoztam ilyen esettel…

Aki smink nélkül is érvényesül hollófeketében, anélkül, hogy mindenféle segédeszközt bevetne, ám hordja bátran!





Ha azonban nem ez a helyzet, akkor inkább vegyen fel sötétkéket. Ez a szín nálunk szinte mindenkinek jól áll (nem véletlenül készültek belőle az iskolai egyenruhák, ami nem is tett túl jót a sötétkék megítélésének), de alternatívaként ajánlhatom még a tengerészkéket, sötét páva-kéket, sötét smaragdzöldet, sötét tengerzöldet, grafit-szürkét (antracit), vagy a sötét bordót.

Ha ennek ellenére mégis a fekete mellett dönt, legyen a ruha nyakkivágása minél nagyobb, hogy a fekete szín az arctól a legtávolabbra kerüljön, mert így minimálisra csökken sápasztó hatása. Végül egy rövid megjegyzés: Ha a fekete szín a legtöbb embernek jól állna, akkor a temetéseken a legjobb formánkat hoznánk…