Katonák, hercegek és forradalmárok
 |
| Kattints a képre! |
A XVIII. században, a rokokó divat idején a férfiak inkább zsabóval díszítették ingüket. A csipkéből vagy muszlinból készült modelleket 1840-ig hordták, a zsabó később a női divatban is elterjedt. A francia forradalom és a direktórium idején a férfiak széles fehér kendőt hordtak a nyakukon. A forradalmárok öltözködésükkel is kifejezték a lázadást: ők fekete nyakkendőt kötöttek.
 |
| Kattints a képre! |
A XIX. század első felében a nyakkendő divatos megkötése olyannyira bonyolulttá vált, hogy tankönyvekben ismertették a nyakkendőkötés művészetét. Még Balzac is írt egy ilyen témájú szakkönyvet! A férfiak öltözködése az előző századhoz képest egyszerűsödött, így a nyakkendőre nagyobb figyelmet fordítottak, hiszen ez maradt az egyik utólsó díszük. A modellek kiválasztásával és megkötésének módjával egyéniségüket igyekeztek kifejezni – ezt írták elő a nyakkendő-tankönyvek!
A kor híres költője, a hóbortos Lord Byron például nem elölről hátrafelé, hanem éppen ellenkezőleg kezdte felkötni nyakkendőjét, és álla alatt nagy, legalább négy hüvelyk széles csokorra kötötte – tudhatjuk meg egy 1828-ban megjelent könyvből. A költőről elnevezett Byron nyakravaló nyáron különösen ideális volt, mivel, a többi típussal ellentétben, nem kétszer, csupán egyszer fogta körül a nyakat, és a lazább megkötés nagyobb szabadságot engedett viselőjének.
 |
| Kattints a képre! |
A XIX. század utólsó harmadában a nyakkendőcsokor lelógó végeiből alakult ki a mai nyakkendőforma. Ez azóta hol keskenyebb, hol szélesebb változatban hódít. A minták, a színek és a csomó formája a kor öltöny- és ingdivatjától függően változnak. A csokornyakkendő korábban általában a sportosabb öltözékek, ma viszont főként az elegáns frakk és szmoking kiegészítője. A nyakkendő a nők modern kori öltözködésében is többször feltűnt.
