Az 1996. február 17-én, 62 esztendő szünet után újra megrendezték a Budapesti Operabált. Így Bécs, Párizs, Milánó és New York mellett azóta Budapest is büszkélkedhet e jeles eseménnyel. Ekkor, mint ahogyan azóta is minden évben, a színpadot és a nézőteret összefüggő, hatalmas táncparketté alakították, és az egész báltermet káprázatosan feldíszítették.
Idén is, a hagyományhoz híven, az elsőbálozó párok nyitották meg a bált. Nápolyi dalokra keringőztek. A lányok ruhája ez évben ismét klasszikus fehér volt. A mély dekoltázsú, fűzős felsőrészű, abroncsos – vagyis vázszerkezettel kimerevített –, bő szoknyás fehér ruhához természetesen könyékig érő fehér kesztyűt is viseltek. Partnereik frakkban, illetve a régi hagyományt idézve, kadétruhában táncoltak.
 |
Kattints a képre! |
Idén Itália művészete határozta meg a bál műsorát. Az olasz zeneműveket olasz sztárok adták elő.
Katia Ricciarelli operaénekesnő Verdi operaáriákat és nápolyi dalokat énekelt. Az ifjú táncdalénekes, Patrizio Buanne pedig többek közt Elvis Presley és Frank Sinatra slágereivel szórakoztatta a közönséget.
Az ötvenöt évesen is rendkívül dekoratív Katia Ricciarellia nőisen telt idomait hangsúlyozó, mély dekoltázsú, karcsúsított vonalú, bő szoknyás nagyestélyit viselt.
Patrizio Buanne, bár édesanyja lengyel, ízig-vérig olasz ifjú benyomását keltette. Frakkjához sötét haját és kreol bőrét kiemelő fehér mellényt és fehér csokornyakkendőt öltött.
