Közben szinte láttam magam előtt a divattervező szigorú arcát, amint végigméri az öltözékemet. De kellemesen csalódtam. Léber Barbara úgy tessékelt be a szalonjába, hogy nyomban törzsvendégnek éreztem magam.
Földig érő tükrök és ruhák mindenhol, csipkedarab az asztalon, selyemköteg a széken. És tervrajzok. Menyasszonyi ruha, báli együttes, kiskosztüm. Léber Barbara bármilyen alkalomra megálmodja a megfelelő öltözéket. Elég egy pillantást vetnie a vendégre, máris tudja, hogy milyen ruha illik a személyiségéhez.
– Mindig ilyen biztos a kezed, ha a divatról van szó?
– Gyerekkorom óta ezzel foglalkozom. Először papír öltöztetőbabáknak gyártottam a ruháimat, majd ahogy teltek az évek, úgy vált egyre világosabbá a számomra, hogy a divatszakmában, a ruhatervezők között a helyem.
– Igazi sikersztori. Egy kislány a babáinak színes szoknyákat rajzol, a következő pillanatban meg már a saját divatbemutatóját szervezi.
– Jól hangzik, de a valóság azért kicsit más. Nem vagyok egy ilyen előre tervezős típus. Nem tűztem ki tizennyolc éves koromban magamnak a célt, hogy ha törik, ha szakad, nevet szerzek a szakmában. Mindig tudtam, éreztem, hogy milyen irányba kell haladnom, de soha egy percig nem aggódtam, hogy a cél felé vargabetűkkel jutottam el.
Kezdődött ott, hogy az Iparművészeti Egyetem elvégzése után már várandós voltam a fiammal. Sokan a fejüket fogták, hogy lehet ilyen szerencsétlenül időzíteni. Először karriert kellene építeni, megvetni a lábam a szakmában, nem pedig pelenkázni, gügyögni. Én azonban nem zavartattam magam, másfél év gügyögés után már saját kötöttáru üzletet nyitottam. De alig telt el egy kis idő, már Martin fiam is útban volt, tehát újra belevetettem magam a pelenkák tengerébe. A bolt vezetése abbamaradt, de nem sokra rá egyetemi évfolyamtársaimmal újra belevágtam a divattervezésbe. Tehetséges társaság jött össze, mégis, a sok öntörvényű személyiség nehezen tudott együtt dolgozni. Persze nagyon hasznos évek voltak ezek, kezdtem egyre világosabban látni a jövőmet. Saját szalonról ábrándoztam.
Az élet azonban mást hozott: a férjem révén egy évet Spanyolországban töltöttünk. Akkoriban már sistergett körülöttem a levegő. Nyelvtudásomnak köszönhetően hasznos ismeretségeket kötöttem, és sikerült egy jó kapcsolatrendszert kialakítanom a magas színvonalú divatszalonokkal. Nem csoda, hogy már szinte tűkön ülve vártam, hogy végre hazautazzunk, és nekilássak a munkának.
– Hány álmatlan éjszaka után mertél belevágni egy ilyen kockázatos vállalkozásba?
– Egy percig se tépelődtem. Tudtam, hogy ezt akarom, így akarom, minek tétováztam volna tovább? Ha minden döntésem előtt elbizonytalanodtam volna, nem lennék ma sehol se. Nem volna se diplomám, se nagy családom, három gyerekem, se üzletem.
Ma pedig
az első, belvárosi butikomból egy nagyobb budai szalon lett. Majd éppen hogy megszületett harmadik gyermekem, újra a költözködésen jár az eszem. Nézz körbe, mindenhol ruhák, anyagok, a másik szobában, ahol a varrónők, szabásznők dolgoznak, se rózsásabb a helyzet! Mindig több és több helyre van szükségünk. Úgy segítek a kialakult állapoton, hogy a szalon mellett megnyitok egy bemutatótermet, ahol a legfrissebb kollekciót tekinthetik meg az érdeklődők..
– Kik azok, akik megengedhetik maguknak, hogy egy ilyen jó nevű szalonból öltözködjenek?
– Meglepően sokan. Amikor rájövünk, hogy a távol-keleti tucatáruban elszürkül a személyiségünk, hogy az elegáns partira nem jelenhetünk meg barátnőnk estélyijében, vagy olyanban ami szembe jöhet.. Valami egyedi, személyre szóló ruhakölteményre vágyunk.
– És ha valaki nem modellalkat?
– Tévedés azt hinni, hogy a ruháimat csak tökéletes alakú nők viselhetik. Nem az évek és a kilók száma dönti el, hogy ki a szép és ki nem. Én hiszem, hogy minden nőben ott rejlik a szépségkirálynő. Csak ki kell találni, hogy miként mutassuk meg ezt a nagyvilágnak.
– Divatbemutatóidon viszont gyönyörű nők villognak a ruháidban. Nem vagy féltékeny?
– Már régen lepergett rólam mindenféle rivalizálás. Mióta kiélhetem a szépség iránti vágyamat a ruhatervezésben, egy pillanatig se vágyom arra, hogy a vevőimnél, modelljeimnél szebb legyek. Sőt, szívesebben húzódom hátra, és nézem, miként kelnek életre egy nőn a selymek, csipkék, szaténok. Bármilyen furcsa, ez még boldoggá is tesz.
– A híres divatcézárok a francia Riviérán nyaralnak, Hollywoodban koktéloznak, palotákban laknak. Mit szólnál egy ilyen élethez?
– Ha ugyanilyen boldog családban élhetnék, ugyanennyi időt vagy még többet tölthetnék szeretteimmel
ám legyen. De úgy gondolom, a görcsös divatcézárságnak ára van. Munka éjjel-nappal, állandó stressz, megmérettetés. Nekem pedig már az is elég, ami most kijut. Különben is, ki tudja, hogy mit hoz még az élet? Új szalont, új vállalkozást, még egy gyereket? Bármi megtörténhet.
