Könnyed anyagok, színkavalkád jellemezte a koktélruhákat és elegancia, nőiesség az estélyiket, melyeknek tökéletes díszlete volt a háttérben csobogó szökőkút. Nem ússza meg senki szárazon
Ennek az állításnak az igazáról nem csupán az időjárás gondoskodott hiszen a hőmérő higanyszála izzasztó mértékben szökött az egekbe ezen az estén , hanem azok a ruhaköltemények is, amelyeket a tervezőnő kifejezetten erre az alkalomra válogatott össze.
Ekhó: Milyen ruhákat láthatunk a mai bemutatón?
Léber Barbara: Főleg koktélruhákat. Próbáltam a helyhez, az évszakhoz igazodni a választásnál. Mivel nyár van és meleg, sok ruha, mondjuk így, fagyiszínű: vanília, pisztácia, élénkbarack, rózsaszín, de nem maradhatnak el a vörös árnyalatok és a klasszikus fekete sem. Az anyagok pedig elsősorban selyem, csipke és persze az organza.
Tipp! Nézd meg Léber Barbara kollekcióját képgalériánkban! Katt ide! |
E: Egy-egy kollekció tervezésénél megfogalmazol magadban valamiféle mottót, amelyhez igazodnak az éppen tervezés alatt álló ruhák?
LB: Általában nem. Tudom, sokan így terveznek, külföldön, itthon is, de én másképp dolgozom. Nálam nincs kifejezetten egy téma, csak az érzet
E: És miből merítkezik ez az érzet? Mi az, ami megihlet?
LB: Rengeteg minden. Igazából nem is tudom pontosan. Néha csak ülök, nézem az anyagokat, és már tudom is, mit akarok. Máskor éjszaka vagy a legmeglepőbb pillanatokban jönnek az ötletek. De akár egy élmény vagy egy növény is lehet az ihlet forrása. Ez egy csodás, megfoghatatlan pillanat, amit talán nem is lehet megragadni pontosan vagy akár megmagyarázni.
Ha nyár, akkor fagyi
 |
A terített asztaloknál üldögélő nagyérdemű testközelből figyelhette a közöttük sétálgató lányok viselte szépséges darabokat.
Az első blokkot térd felett végződő libbenős koktélruhák nyitották. A nyári forróságban kellemesen lenge, mégis elegáns viseletnek tűntek a tojásszín alapon sötét óriásmintás egyberuhák, amelyek közül az egyik elejét a mell alatti, tenyérnyi széles fekete övszerű megoldás tette igazán érdekessé.
A felsőrészek kivágása meredek V alakban kúszott nemritkán egészen a lányok köldökéig, zsinóros vagy épp hópelyhekre emlékeztető betétekkel tetézve a rafinált dekoltázst.
 |
Léber Barbara 2007. A hosszú estélyikhez inkább míderek párosultak, szabadon hagyva viselőjük vállát, lapockáit, míg a szoknyarészeket nem mindennapi buggyosított aljú, földet seprő fazonok alkották. A buggy lehetett egy: deréktől bokáig tartó, kettő: térdnél elvágott, vagy akár három is. Az egymásra halmozott fagyigombócokra emlékeztető szoknyák meg-megismétlődtek meggybordó, halványpuncs és ezüst árnyalatokban, rövid és hosszú fazonban egyaránt. Az egyenesen aláomló szabásvonalú darabok szintén helyet kaptak a bemutatón.
Csillogás és múltidézés
Valódi csillogást hoztak az estébe az arany és metálszín darabok is, amelyek varázslatosan vonzották magukhoz a tekintetet, nem csupán színüknek, de szabásvonaluknak köszönhetően is.
Az egyik ezüst, harangszoknyás nagyestélyi uszályát amely nem szokványos módon hátul, hanem a bal lábnál kapott helyet például a mellrészbe tűrték, olyan nemes egyszerűséggel, ahogy az ókori tógákat hajították át a válluk felett a derék római polgárok.
| A cikk folytatását megtalálod a HazaiDivat.hu-n. Klikk ide |
