A városlakók tudják, a harcias gyalogostársakkal és autósokkal felturbózott városi forgalom legalább annyira strapabíró szerelést kíván, mint egy romantikus kirándulás a Ho Si Minh-ösvényen. Az igények pedig jönnek egymás után: legyen szép, meg praktikus, persze az sem árt, ha kosztűrű és divatos is. Elvárás tehát van bőven, tervező legyen a talpán, aki igazi városi – mindent kibíró – ruhákkal tud előrukkolni. Összeszedtük, hogy nekünk melyik az az 5 legfontosabb darab, amitől igazi városlakónak érezzük magunkat.
Cipő
A cipő legyen, kényelmes és kosztűrő. Aki naponta bkv-zik, az tudja, hogy a többi utas a cipő legnagyobb ellensége. Ezért a tömegközlekedők, jobb, ha számolnak azzal, hogy a fehér vagy világos cipők az első néhány lépést érik csak meg apró vagy nagyobb szürkésfekete foltok nélkül. A tökéletes megoldás egy sötét színű lábbeli, aminek nem árthat meg néhány folt. Az sem mellékes, hogy lehetőség szerint olyan fazont válasszunk, amelyiket nem nehéz tisztítani: csábítóan szép tud lenni egy hasított bőr topánka, de a pucolástól mindenkit megkímélnénk. Ami pedig a sarkakat illeti, szerkesztőségünk egybehangzóan a laposra szavazott, ugyanis bármennyire is szépen mutat a női láp tűsarkakon, napi rohanásra sajnos alkalmatlanok. Mi a tartaléktűsarkúra esküszünk, ami az íróasztalunk aljában hever bevetésre készen.
Táska
Sokan azt hiszik, hogy a táska mellékes kérdés. Felcsapnak a vállukra valamit, ami megy a ruhájukhoz, aztán a nap végén arra lesznek figyelmesek, hogy a táska fülére van akasztva a kabát, a gyerek, és mindkét kezünkben ott lobog egy-egy nejlonszatyor tele az aznapi vacsorára valóval. A megoldás egy maxi bag, ami praktikus és divatos is egyben. Fontos, hogy olyan típust válasszunk, aminek rövid és hosszú füle is van egyaránt, ugyanis a hosszú pántnak köszönhetően egy kezünk felszabadulhat a nagy cipekedésben és ez megegyszerűsíti a helyzetünket. Arra azért figyeljünk, hogy ne vegyünk hatalmas táskát, ugyanis ha túlpakoljuk, akkor számolni kell azzal, hogy a nap végére fájni fog a vállunk és a hátunk is. Egy igazi városi csaj táskán nem spórol, ugyanis tudja, hogy a műbőrből készült darabok szépek ugyan, de egy-két szezonnál nem bírnak ki többet.
Ballonkabát
A ballonkabát persze nem kötelező városi viselet, de aki az idei szezonban igazán divatos akar lenni, az beszerez egyet. Legyen derékban szűkített, valamennyire vízhatlan és az sem árt, ha a színe passzol a bőrünk és a hajunk árnyalatához. Legyen nagy zsebe, hogy beleférjen a bérlet és az mp3 lejátszó, és kulcsfontosságú a vastag öv, hogy csípős reggeleken ne támadjon ránk a hideg a kabát aljából. Ami pedig a legfontosabb: legyen hozzá legalább egy pótgomb, ugyanis tapasztalatból állítjuk, hogy a kabátgombok legnagyobb ellensége a városi közlekedés.
Kendő
Lehet, hogy másnak nem olyan fontos, de mi ragaszkodunk a kendőkhöz, feldobják a szettünket, és praktikusak is. Szeles napokon sapka helyett is megteszik, de ha elég nagyot választunk, akkor a kendőt magunk köré tekerve plusz egy réteget jelenthet, ami sosem jön rosszul. Egy igazi praktikus városlakó pedig még egy brosst is bepakol a táskájába, amivel nemcsak rögzítheti a kelmét, de fel is dobhatja azt.
Napszemüveg
A napszemüveg persze nem városfüggő, mindenkinek van legalább néhány darab a gyűjteményében, egy igazi cosmopolitának viszont elengedhetetlen kellék. Voltál már úgy, hogy kisírt szemekkel át kellett menned a város másik végében lakó barátnődhöz, vagy egy furcsa végkimenetelű buli után nem a saját lakásodban ébredtél? Ilyenkor a szemüveg az ember egyetlen, legjobb barátja. Smink és ruhadarab egyben, ápol és eltakar szokás mondani, így aztán minél nagyobb, annál jobb. Mi a fekete lencséjű szemüvegre esküszünk, ez azért is praktikus, mert így feltűnés nélkül bámészkodhatunk a járműveken.
+1 a ráadás: kesztyű
Nem nem vagyunk finnyásak, de hát nem csak mi lakunk nagyvárosban, és betontengerek lakosságának egy része úgy ragaszkodik a kesztyűjéhez, mint a kispárnájához. Ugyanis a tömegközlekedési eszközöket igazi vírusgazdának tekintik, így aztán még véletlenül sem akarnak csupasz kézzel kapaszkodni. A legtöbben addig hordják kesztyűjüket, ameddig a hőmérő higanyszála nem kúszik 30 fok fölé, akkor nagy duzzogva megválnak az imádott darabtól, vagy valamilyen csipke csodára cserélik azt.
