| Nem vagyok hárpia, de van véleményem, és bosszantanak dolgok, pont úgy, ahogy téged vagy bárki mást. És miután felidegesítem magam, úgy érzem, jobb, ha kiírom magamból a haragom. A családomnak legalábbis mindenképp. Szitkozódom, pufogok, de örülni is tudok. És ami talán a legfontosabb: ez az én szubjektív véleményem, nem pedig a Nők Lapja Cafe hivatalos álláspontja, pont emiatt lett a rovat neve: Daniella kiakad. |
 |
| Mióta luxus a köszönés? |
Az addig tiszta sor, hogy az ember agyát szépen lassan átmossák a különböző menő cégek csillogó-villogó reklámjai. A hetedik óriásplakát és teljes oldalas újsághirdetés után már nincs kérdés, csak akkor igazán menő valaki, ha márkás holmit birtokol. Néhány jellembajnok simán ellen tud állni a vadkapitalizmusnak, de a legtöbben életünk nagy részében „márkás” holmik után sóvárgunk. Sokaknál ez addig fajul, hogy a menő vagy annak tűnő cuccok birtoklása a személyiségük részévé válik. Nincs ezen mit ragozni, attól lesz jó fej Tündike, ha Evian vizet iszik és a Starbucksban kávézik. Ha pedig erre nincs pénze, akkor feltalálja magát. Nem is akárhogy. És a kreativitásnak ezen formája veri ki nálam a biztosítékot. Tündike ugyanis pontosan tudja, hogy a francia Alpokból származó hipermárkás víz igazi státusszimbólum, hiszen nincs annál trendibb, mint Eviant kortyolgatni a hetes buszon. De a menőségnek ez a szintje drága mulatság. Szerencsére a vagyonokat érő palack többször használható, így aztán jó magyar szokás szerint elég utántölteni, és persze nagyon vigyázni arra, hogy nehogy a címkéről lekopjon a felirat, ugyanis ha valaki egyszer rájön a csalásra, vége a boldog világnak.
Igazán profik a külföldön élő rokonokat is beveszik a buliba, akik „nyugatról” fillérekért szállítják az újrahasznosítható menő szatyrokat és palackokat, de a törött Gucci napszemüveg tokja is jó lesz még valamire… Nem végtelenül ciki ez az egész? Kicsit olyan, mint az öreg nénik tejeszacskó-gyűjtési mániája, azzal a különbséggel, hogy ők a spórolás egy formájaként tekintenek a zacskók és tejfölösdobozok újrahasznosítására. Ami bár egy idő után bosszantó, de legalább érthető. De vajon miért jó a elrakni a starbucksos papírpoharat, és addig inni belőle a tejeskávét (újra és újra), ameddig rongyossá nem ázik? És miért kell Mango vagy Chanel szatyorba csomagolni az uzsonnát csak azért, hogy a szomszéd azt gondolja rólunk, hogy menők vagyunk? Ezek után jogosan merül fel bennem a kérdés, hogy tényleg ciki márkátlan vizet inni?
