nlc.hu
Öltözködjünk
Amikor az ásványvíz státusszimbólum

Amikor az ásványvíz státusszimbólum

A márkás cuccok birtoklása már önmagában elég a menőséghez? Miért olyan fontos, hogy azt higgyék rólunk, hogy bármit megvehetünk?
 Nem vagyok hárpia, de van véleményem, és bosszantanak dolgok, pont úgy, ahogy téged vagy bárki mást. És miután felidegesítem magam, úgy érzem, jobb, ha kiírom magamból a haragom. A családomnak legalábbis mindenképp. Szitkozódom, pufogok, de örülni is tudok. És ami talán a legfontosabb: ez az én szubjektív véleményem, nem pedig a Nők Lapja Cafe hivatalos álláspontja, pont emiatt lett a rovat neve: Daniella kiakad. 

 

Amikor az ásványvíz státusszimbólum
Mióta luxus a köszönés?

Amikor az ásványvíz státusszimbólum Az addig tiszta sor, hogy az ember agyát szépen lassan átmossák a különböző menő cégek csillogó-villogó reklámjai. A hetedik óriásplakát és teljes oldalas újsághirdetés után már nincs kérdés, csak akkor igazán menő valaki, ha márkás holmit birtokol. Néhány jellembajnok simán ellen tud állni a vadkapitalizmusnak, de a legtöbben életünk nagy részében „márkás” holmik után sóvárgunk. Sokaknál ez addig fajul, hogy a menő vagy annak tűnő cuccok birtoklása a személyiségük részévé válik. Nincs ezen mit ragozni, attól lesz jó fej Tündike, ha Evian vizet iszik és a Starbucksban kávézik. Ha pedig erre nincs pénze, akkor feltalálja magát. Nem is akárhogy. És a kreativitásnak ezen formája veri ki nálam a biztosítékot. Tündike ugyanis pontosan tudja, hogy a francia Alpokból származó hipermárkás víz igazi státusszimbólum, hiszen nincs annál trendibb, mint Eviant kortyolgatni a hetes buszon. De a menőségnek ez a szintje drága mulatság. Szerencsére a vagyonokat érő palack többször használható, így aztán jó magyar szokás szerint elég utántölteni, és persze nagyon vigyázni arra, hogy nehogy a címkéről lekopjon a felirat, ugyanis ha valaki egyszer rájön a csalásra, vége a boldog világnak.

Igazán profik a külföldön élő rokonokat is beveszik a buliba, akik „nyugatról” fillérekért szállítják az újrahasznosítható menő szatyrokat és palackokat, de a törött  Gucci napszemüveg tokja is jó lesz még valamire… Nem végtelenül ciki ez az egész? Kicsit olyan, mint az öreg nénik tejeszacskó-gyűjtési mániája, azzal a különbséggel, hogy ők a spórolás egy formájaként tekintenek a zacskók és tejfölösdobozok újrahasznosítására. Ami bár egy idő után bosszantó, de legalább érthető. De vajon miért jó a elrakni a starbucksos papírpoharat, és addig inni belőle a tejeskávét (újra és újra), ameddig rongyossá nem ázik? És miért kell Mango vagy Chanel szatyorba csomagolni az uzsonnát csak azért, hogy a szomszéd azt gondolja rólunk, hogy menők vagyunk? Ezek után jogosan merül fel bennem a kérdés, hogy tényleg ciki márkátlan vizet inni?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top