Bruna Seve Patkó tizenévesen, egy olaszországi vakáció alkalmával egy bolhapiacon vásárolt magának egy matyó blúzt. A színes, virágmintás holmit hippi stílusúnak vélte, nem tudta még, hogy valójában magyar népviseletről van szó. Nem sejtette akkor még azt sem, hogy évekkel később ő lesz az, aki Magyarországon újra divatba hozza majd a népi motívumokat.
„Magyarország számomra egzotikus helynek tűnt”
A Rio de Janeiróban született lánynak kiskorától kezdve élete része volt a művészet és a szépség. „Édesapám ötven éve galériát vezet. Gyerekként is éreztem már, hogy divattal akarok majd foglalkozni, 12-13 éves koromtól jártam divatbemutatókra – meséli Bruna, aki felnőttként is kitartott gyerekkori álmai mellett. A New York-i és a Firenzei Divat Intézetben tanult, végül divattervező és kereskedelmi menedzser szakon diplomázott. „A ruhatervezés volt a kedvencem, imádtam, ugyanakkor hiányérzetem volt. Folyton feltettem magamnak a kérdést: hol vannak az emberek? Kik azok, akiknek tervezek, kik lesznek azok, akik megveszik majd ezeket a ruhákat?”
Bruna Amerikában megismert magyar barátja – későbbi férje –, Gábor meghívására 2000 októberében járt először turistaként hazánkban. „Nagyon csúnya, esős napok voltak. A Váci utcában nézegettem a népművészeti standokat, egészen meglepett, hogy mennyire gazdag a magyar népi kultúra, hányféle motívum létezik, hányféle technikát használnak – emlékszik vissza. A lány rengeteg népművészeti tárgyat vásárolt össze, a barátja pedig alig akarta elhinni, hogy neki ezek a holmik valóban tetszenek. – Külföldiként nekem ez persze más volt. Magyarország számomra egzotikus helynek tűnt.”
2003-ban Bruna férje Magyarországon vállalt állást, ekkor költöztek együtt Budapestre. Néhány hónappal később Bruna is munkába állt: részt vett a Tisza cipő márkamegújításában, később pedig a sikeres fiatal divattervezővel, Nanushkával dolgozott együtt, majd váltott, és néhány évig másik szakmájában, marketingmenedzserként tevékenykedett.
„Miért ne csinálnám meg én magam?!”
A multicéges karriert hátrahagyva aztán másfél évvel ezelőtt beindította saját vállalkozását, a LOKALwear-t. “Azt tapasztaltam, hogy Magyarországon nehéz olyan terméket találni, ami szép, tradicionális, ugyanakkor különleges és divatos is. Aztán felmerült, hogy ha nem találok ilyesmit, akkor miért ne csinálnám meg én magam?!” – magyarázza. A cél tehát egy olyan termék megalkotása volt, mely hagyományos magyar motívumokon alapul, ugyanakkor modern és trendi, mindemellett pedig mondanivalója is van.
Bruna egy műanyag ékszerkollekciót álmodott meg, matyó mintákkal. Azért ezt a motívumot választotta, mert színes, romantikus és itthon mindenki számára ismerős, mindez azonban nem könnyítette meg a kezdeti lépéseket. Mivel Bruna nem iparművész, ezért a kollekció gyakorlati kivitelezéséhez profi segítségre volt szüksége, mely azonban nem jött könnyen: „Nehézséget jelentett, hogy a magyaroknál az első szó általában a »nem«. Nem lehet, nem szabad. Már maga az ötlet is furcsának tűnt. Hogy a matyóminta mint ékszer? Műanyagból? És mindezt egy brazil lány találta ki? Miért nem dolgozik inkább továbbra is a multicégnél, jó fizetésért? Azt hitték, megőrültem.”
A LOKALwear másik kollekciójának alapmotívuma a csodaszarvas, méghozzá a tervezőnő által „otthonról hozott” megközelítésben. „Mi, brazilok nagyon babonásak vagyunk, szívesen hordunk például szerencsehozó ékszereket. Valami olyat kerestem a magyar mitológiában, ami ilyen jellegű többletjelentéssel bír. Végül több szimbólumot is találtam, ám ezek közül nem volt egyszerű választani, mert olyasmit semmiképp nem akartam használni, aminek bármiféle politikai vonatkozása van. Mivel nem is vagyok magyar, tudtam, hogy ez egy különösen érzékeny pont. A csodaszarvas jószerencse-karkötő és nyaklánc az új kezdetet szimbolizálja. Apró, finom, nem zavarja a többi ékszeredet, ugyanakkor amikor ránézel, arra emlékeztet, hogy ha nagyon akarsz valamit, azt el is tudod érni.”
„Mesélni kell arról, hogy mit jelent”
Bruna azt mondja, itthon a huszonéves-harmincas nők körében a legnépszerűbbek a kollekciói, akiket érdekel a dizájn, akik valami mást, valami szokatlant keresnek. Úgy tapasztalja, hogy a magyar vásárló nehezen dönt, idő kell neki, míg megbarátkozik egy termékkel és óvatosan választ. „Kezdetben legtöbben a fekete modelleket vásárolták, újabban viszont már az elefántcsontszínt is sokan keresik és az új metálkék szín, amit másfél hónapja vezettünk be, szintén jól megy. A legnagyobb boldogság a visszajáró vevő, aki már gyűjti a kollekció darabjait. A hazai vásárlóink 70 százaléka ilyen, ami számomra azt mutatja, hogy jó irányba haladunk.”
 |
 |
 |
Bruna kiemelte, hogy nem elégszik meg azzal, hogy az ékszerei csupán mutatós divattermékek legyenek, fontosnak tartja, hogy a vásárló a tárgy jelentését is megismerje, függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi az illető. „A külföldiek közül főleg azok vásárolják a terméket, akik úgy, mint korábban én is, valami olyasmit szeretnének venni, ami tradicionális, magyar, ugyanakkor modern is. Egy külföldinek a matyó nem jelent semmit, azért veszi meg, mert megtetszik neki, ezért mesélni kell arról, hogy mit jelent.”
Bár adná magát a dolog, Bruna nem szeretné, ha az ékszerei kaphatóak lennének minden szuvenírboltban. „Dizájnüzletekben, dizájnpiacokon áruljuk, a szuvenírboltok közül csak néhány igényes helyen vagyunk jelen. Fontos, hogy ne legyen belőle tömegszuvenír, attól elveszítené a különlegességét.”
 |
 |
 |
A márkával ugyanakkor a külföldi piacot is megcélozta: internetes áruházat indított és szülőhazájában is igyekszik mind szélesebb körben megismertetni a kollekciókat: „A brazil nők nagyon szeretik a színes, vidám bizsukat, ezért fogékonyak erre is. Rióban két boltban is árulják már a LOKALwear ékszereket. Ha valaki ott megvesz például egy láncot és elolvassa a csomagolásán, hogy »Budapest, Hungary«, aztán ezt beírja egy keresőbe és ezáltal megismerkedik kicsit az országgal, már megérte.”
