Mikor lesz nálunk is londoni divat?

„A felvásárlók döntik el, hogy milyen márkából milyen kínálat kerül az adott ország boltjának polcaira. Az F&F esetében például régiókra bontják a márkát, a vásárlók ugyanazt találják a lengyelországi, a törökországi, a cseh és a szlovák boltokban is. A brit üzletekben azonban már más a helyzet” – nyilatkozta lapunknak Frunyó Attila, az F&F márka PR-menedzsere, amikor azt firtattuk, miért nem kapjuk ugyanazt a kínálatot itthon, mint a más európai fővárosokban lakók. „Éppen ezért a vásárlóközönség is más, itthon ugyan próbálunk fiatalítani, de sokkal nehezebb feladat, mint Angliában, ahol az emberek gond nélkül vásárolnak ruhát hipermarketben.”

A felvásárlók (akik a hazai kínálatról döntenek) pedig aszerint választanak, hogy vajon melyik termékre harapnak rá leginkább az adott ország fogyasztói. Hiába áhítozunk itthon tizenheten pink kabátról, ha a másik kétszáz vevő erről hallani sem akar. Akkor ne várjuk a csodát, a cégnek ugyanis nem érdeke nehezen eladható darabokat behozni. „Minden évben próbálunk valami újdonságot is kirakni a boltok polcaira, de nagy a kockázat. Nem éri meg olyan ruhát kínálni, amit csak 70 százalékra leakciózva tudunk eladni” – érvelt a szakértő.

Ha nem szereted a pörköltet, a platform cipőt sem fogod

„A divatvilág ugyanúgy működik, mint egy étterem. Különböző országok lakói mást-mást esznek, egymástól markánsan eltér az ízlésük. Ugyanúgy választanak ruhát, ahogy az étlapról is rendelnének, mást szeret a magyar, az olasz és az amerikai is. Amikor külföldre tervezek, az aktuális trendek mellett mindig figyelembe veszem a megrendelő ország vásárlói szokásait, ízlésvilágát. New Yorkban például a csajok a nagy távolságok miatt vastagabb sarkú platform cipőben járnak, Olaszországban pedig könnyebben el lehet adni a tűsarkúakat” – mondja Vágó Réka cipőtervező.

Így aztán hiába látjuk a kifutókon a tuti daraboknak ígérkező fazonokat, ha az itthon eladhatatlannak számít, akkor ne is keressük a magyar boltokban. És ahogy elnézzük a magyar nők gardróbját, még van jó néhány évünk addig, hogy ugyanolyan dizájnos holmik legyenek az üzletek polcain, mint mondjuk Rómában vagy Londonban.

A kényelmes a nyerő

Itthon még egyszerűen nem fontos, hogy dizájnos holmikban járjunk, máshogy szocializálódtunk, mint mondjuk az olaszok, akik bármit megadnának egy jól szabott zakóért, vagy mint mondjuk a németek, akik ha megtehetik, képesek vagyonokat költeni egy órára. Magyarországon a legtöbben „megúszásra játszanak”, megveszik a legelső útjukba eső, lehetőleg kényelmes darabot, és ez a vezérelv formálja a közízlést. Ha a bakancsot kiáltja ki a nép a legkényelmesebb cipőnek, akkor hülyék lennének a boltok mást árulni. Ugyanígy árasztották el a plázákat a hegyes orrú, tűsarkú cipők akkor, amikor más országokban már rég a platform kerek orrú lábbelik mentek. És ez nem mindig pénz kérdése, mert lehetne arra hivatkozni, hogy sokan anyagi megfontolásból az olcsóbb megoldást választják a dizájnos helyett, de érdekes lenne egy kísérlet arra vonatkozóan, hogy ha az ár nem számít, akkor vajon melyiket választanák…