Imádom Párizst. Sokáig ott szerettem volna élni, 20 évesen voltam kint először, és a mai napig tisztán emlékszem annak a nőnek az arcára, aki a metrón, három megálló alatt dobta fel magának a nappali alapsminket. Egy kevés pirosító, szemspirál és rúzs. Ennyi az egész. Mindehhez persze hibátlan szett is társult, pont úgy, ahogy egy párizsi nőtől elvárná az ember. Egészen odavoltam attól az eleganciától, amit a francia, sőt leginkább a párizsi nők csípőből tudtak hozni. Idén sok év után újra eljutottam Párizsba, ráadásul a híres vagy talán hírhedt párizsi divathét idején. Vártam, hogy a francia Vogue-t látom majd élőben, ahogy ülök a metrón és nézek ki bambán a fejemből.
Az elegancia nyom nélkül távozott
Hogy hova? Fogalmam sincs. Egy biztos, a párizsi nők inkább tűnnek leharcoltnak, mint elegánsnak, pedig a lehetőségeik adottak lennének, a helyi underground tervezők ruhái megfizethetőek, és nemzetközi márkák kínálata is sokkal nagyobb, mint itthon. Lestrapált, igénytelen nők szerte a városban, akik kopott cipőt, bolyhos pulcsit és széthasznált táskát cipelnek. Egy hét alatt nagyjából 10-15 olyan nőt láttam, akire azt mondtam, hogy nem is rossz, és összesen három olyan volt, akinek a szettjére emlékszem. Az úgynevezett párizsi elegancia elsősorban az 50 feletti nőkre jellemző, akiknek nagy része még mindig hatalmas gonddal válogatja ki, hogy mit mivel kombinál. Na persze lehetne azt mondani, hogy a különböző stílusok vegyítése trend, de mindenki elhiheti, hogy nem az eklektikus stílus legdivatosabb követőit láttam.
Ne szégyenkezzenek a magyar csajok!
Egy biztos, van néhány olyan dolog, amit nem árt megtanulni a párizsi nőktől, még akkor is, ha egyébként nem vagyok elájulva tőlük. Az első és legfontosabb, hogy mindig büszkén járnak, még akkor is, ha a világ legpukkantabb szettjét aggatták magukra. Egytől egyig úgy vonulnak, mintha talpig Chanelben keltek volna ki az ágyból. És ez igazán menő érzés lehet, mi, magyarok meg folyton feszengünk, hogy nem vagyunk elég csinosak, elég trendik. Az egyetlen baj velünk, hogy nem vagyunk elég egyediek, és nem merjük azt felvenni, amit szeretnénk, attól félve, hogy mit fognak szólni az emberek. Párizsban nem érdekel senkit, hogy mit olvasol, mi van a táskádban, vagy mit vettél a boltban. És ez eszméletlenül megnyugtató érzés.
A másik tanulság pedig az, hogy egyáltalán nincs már az az érzése az embernek, hogy mi itt Keleten teljesen el vagyunk maradva. Figyeltem ma a metrón a nőket, és a franciákhoz viszonyítva tényleg csupa szép embert láttam, ezért végre itt az ideje, hogy mi is elhiggyük: valóban itt vannak a legszebb nők a világon. Persze lenne még mit tanulni. A konyakszínű harisnya, a szilikonpánt és a nejlonzacskók kényszeres hurcolása még mindig sokat ront az összképen, de vagy mi lettünk jobbak, vagy a párizsi nők sokkal rosszabbak, de egy biztos: nincs okunk szégyenkezni.
Ha lennének alapszabályok…
…amelyeket minden lánynak megtanítanék az írással együtt, azok a következőek lennének:
1. Mindig legyen tiszta a cipőd! Ez nem pénz kérdése, egy koszos cipő megöli a szettet.
2. Ne engedd, hogy lenőjön a körmöd, ugye nem kell magyarázni, hogy miért…
3. Öltözz a korodnak és az alkatodnak megfelelően, egy túl fiatalos vagy túl előnytelen fazon teljesen kifordítja az embert magából. 40-es méret felett és a 45. szülinap után a mini és a spagettipánt tilos!
4. Hordj olyan ruhákat, amilyeneket szeretsz. Ha a szetted stílusidegen, tuti, hogy nem mutatsz benne jól. A legjobb példa erre mindig az, hogy általában azok a randik sikerülnek jól, amikor nem vadiúj, hanem szuperkényelmes cuccban vagyunk.
5. Légy tisztában a trendekkel! Nem kell őrült módon követni őket, de nem árt, ha tájékozódsz…
6. Sminkelj! Elég egy kevés színezett hidratáló, pirosító és szemspirál, és az összhatás mindig sokkal jobb, mint teljesen natúrban…
