Tapaszok
Azoknak, akik semmiképp nem szeretnének melltartót hordani és esetleg nincs is szükségük rá, a divatipar kínál néhány „csodásan” ragacsos megoldást arra az esetre, ha bimbójukat nem tennék közszemlére. A legegyszerűbb a mellbimbó-tapasz. Ennek továbbfejlesztett, mellemelő változata is létezik, amivel a megereszkedett melleket ragaszthatjuk feljebb, bár azt viszonylag nehéz elképzelni, hogy ez kényelmesebb lehet egy melltartónál – és egyébként is csak kis méretnél, enyhe fokú elváltozásnál hatásos.
Valamivel praktikusabbnak tűnik az öntapadós melltartó, melyet nyitott hátú ruhákhoz fejlesztettek ki, de azoknak is nagy barátja lehet, akik nem a melltartó kosarait, csak a pántjait nem szívelik. A modelltől függően textilből és szivacsból vagy orvosi szilikonból készült melltartókosarak belsejét speciális ragasztóréteg borítja. Felragasztás után a kosarakat elöl egy áttetsző kapocs segítségével kell összekapcsolni, hogy megfelelőképpen emeljék és támasszák a kebleket.
„Beépített” melltartók
Felvetődik persze a kérdés, hogy a melltartóutálatot hangoztató – vagy szimplán csak gyakorló – hírességek közül hányan plasztikáztatták a mellüket. A felsorolásban szereplő Sharon Stone például váltig állítja, hogy nem szépészeti beavatkozásnak köszönheti korát meghazudtoló külsejét. Mi hiszünk neki (habár a gravitáció nemigen van tekintettel arra, hogy valaki híres-e vagy sem). És persze vannak köztük (ahogyan köztünk, egyszerű halandók között) olyanok is, akik épp kis méretük, vagy az örökölt szép forma miatt nem szorulnak „alátámasztásra”. A természet ebben a kérdésben sem tesz különbséget.
A plasztikai sebészek, illetve a mellnagyobbításon átesett nők véleménye megoszlik arról, hogy kell-e a beavatkozás után melltartót hordani. A műtét és a gyógyulás után sokan előszeretettel mellőzik a melltartó viselését, mondván, hogy többé szükségük rá. A szakemberek jó része azonban a mellimplantátummal rendelkezőknek is javasolja a kényelmes melltartó viselését, ugyanis a kötőszövetek akkor is megereszkednek, ha a mellekben implantátum van.
 |
| A Cut&Up és a Breform |
Mindemellett ma már a „bőr alatt hordható” melltartó sem fikció. Egy izraeli plasztikai sebész, dr. Eyal Gur találta fel a Cut&Up-ot, vagyis egy hevederszerű mellemelőt, melyet a bőr alá ültetnek be, majd a melleket megemelve a bordák és a váll között, titáncsavarokkal rögzítik a végeit.
Egy másik, hasonló megoldás a dél-afrikai orvosok által kifejlesztett Breform. Egy kúp alakú poliészter hálót – mely ahhoz az anyaghoz hasonló, amit a sérvműtéteknél is használnak – a mell bőre alá ültetik be és a mellszövet fölött található kötőszövetre rögzítik. Míg a hagyományos mellemelő eljárásokat követően a bőr és a sebhelyek nagy igénybevételnek vannak kitéve, a Breform ezt kiiktatja, ugyanis leveszi a terhet a bőrről és a sebhelyekről. Ennél akkor már jobb a saját, egészséges, eredetinket „hordani” – ha úgy érezzük jól magunkat, akkor szimplán önmagában, mindenféle furmányos segédeszköz nélkül.
