Nem is olyan régen olvastam egy blogot. Egy fiatal, molett lány írásai az életről, a mindennapokról és a nehézségekről. Olyan ismerős érzések és gondolatok voltak ezek számomra. Életem jelentős részét én magam is túlsúlyosként éltem. Voltam 100 kg is, és pontosan tudom, hogy ez milyen testi és lelki problémákkal, megpróbáltatásokkal jár. Tudom, hogy milyen érzés amikor a tükörből nem az az ember néz vissza ránk, akit szeretnénk. Ismerem a sikereket, a kudarcokat és a változtatás hosszú útját, ami az elhatározástól a megvalósításig tart és piszkosul kemény buktatói vannak. Én már elmúltam 40, büszkén vállalom, és örülök annak, hogy rengeteg élménnyel és tapasztalattal bölcsebben tudok a világra tekinteni. Most már 70 kiló se vagyok, versenyszerűen sportolok, és számomra rég nem a mérlegen szereplő számok a mérvadóak, mert annál sokkal fontosabb a pillanatnyi fizikai és lelki állapotom. Persze az ember nem születik 40 év bölcsességével és élettapasztalatával. Ezeket a dolgokat egész egyszerűen át kell élni.
Mikor lefogytam, mindenkit igyekeztem rábeszélni a fogyókúrákra és a mozgásra. Azt gondoltam, ez lesz az én küldetésem, és az a 35 kiló, amitől sikerült megszabadulnom feljogosít majd arra, hogy megváltoztassam az embereket. Sokan jöttek akkoriban hozzám tanácsért, és én minden tapasztalatom meg is osztottam velük. Aztán lassan feladtam, mert rájöttem, hogy nem fog mindenki lefogyni. Sokan feladták, és érdekes módon akkor én ezt a saját kudarcomként éltem meg, ez pedig nem tett jót az önbecsülésemnek. Persze később rájöttem, hogy ez butaság hiszen az emberek sokfélék. Sokféle sorssal, lélekkel, elhatározással és akaraterővel. Nem lesz mindent történetből sikersztori, és egyébként sem feltétlenül a külső adja meg a lelki boldogságot. Ezért nem kampányolok már a fogyás mellett, hiszen ma már egészen biztos vagyok abban, hogy néhány kilóval súlyosabban is lehet teljes és boldog életet élni.
A blog valami olyasmiről szólt, hogy egy telt nőnek egyszerűen semmi nem áll jól, és bármilyen vagányabb ruhában vagy nőies szoknyában nevetségesen hat. A legjobb megoldás tehát az “ápol és eltakar” gondolatmenetet követve zsákruhákat hordani, lehetőleg sötét színben,mert az slankít ugyebár.
Hát akkor hölgyeim, itt az ideje eloszlatni a téveszméket…
Mik azok a hibák, amik miatt kialakult, hogy a molettebbeknek nem áll jól a mini? Tudd meg a 40! És? Annyi… blogról!
