Akadnak, akiket kifejezetten zavar, ha a szexiségük alapján ítélik meg őket. Elmondják, hogy miért.
Mariann, 46 éves, tanácsadó
“Fiatalabb koromban persze én is igyekeztem úgy öltözni, ahogy azt elvárják egy csinos nőtől” – meséli Mariann. De később, ahogy a munkája miatt egyre fontosabb feladatokat kapott, egyre nagyobb lett a felelőssége, egy idő után elege lett abból, hogy a külsejével megfeleljen a nőiességgel kapcsolatos elvárásoknak. Ahogy sok más hasonló beosztásban dolgozó nő, Mariann is úgy döntött, ezentúl a munkáját figyeljék, ne a ruháit vagy a testét. “Nagyon felszabadító, hogy kiléptem ebből a körből” – állítja. Egyszerű, elegáns holmikat hord, amelyek nem hangsúlyozzák a testét, kényelmesek és funkcionálisak.
Elmondása szerint a magas sarkú cipőt is kiiktatta, ahogy kivágott holmikat sem visel. “Sokkal jobban érzem magam azóta, biztos lehetek benne, hogy semmi nem vonja el a figyelmet arról, amit mondok” – számolt be a változás következményeiről. Persze a magánéletében továbbra is szívesen hord akár kihívóbb ruhákat is, amikor tetszeni akar valakinek, de a professzionális kapcsolataiban már sokkal zárkózottabb. “Mellékes körülmény, de amióta egy konzervatívabb, kicsit unalmasabb alapruhatárat viselek, jóval olcsóbbá is vált az öltözködésem” – meséli Mariann, miért is jó, ha valaki nem akar szexi lenni.
Lilla, 26 éves, egyetemista
Fiatalabb korban ritkább, hogy valakinek gondjai vannak a külsejére irányuló figyelemmel, de a mellékelt példa szerint ez is megtörténhet. “Engem az anyukám feminista szellemben nevelt, mindig azt mondta, úgy öltözzek, ahogy nekem jó” – kezdi Lilla. Persze ettől még kamaszkorban kiemelten fontos a lányoknak a társadalom, azon belül is a fiúk véleménye, ahogy a divat hatása is erős lehet. Lilla is ennek megfelelően öltözködött, de egy idő után úgy érezte, nem őt látják, csak a testét.
Bár továbbra is rendszeresen hord szexinek nevezhető ruhákat, de csak bizonyos alkalmakkor, és nem szívesen megy végig az utcán mélyen dekoltált holmikban. “Úgy éreztem, ez egy verseny, hogy ki tudja magát kívánatosabban prezentálni, és elegem lett belőle” – meséli. Az öltözködés ugyan továbbra is fontos szerepet tölt be az életében, de most már elsősorban az alapján dönt, hogy neki mi tetszik, mit vesz fel szívesen. “Arra jutottam, hogy aki csak a testem kedvező fényben való feltüntetése miatt figyel fel rám, azzal nem is érdemes barátkozni” – mondja Lilla.
Patrícia, 35 éves, gyógypedagógus
“Akármilyen pózolósan vagy álszerényen hangzik, nekem az a bajom, hogy túl szép vagyok” – és ezt el is lehet hinni a magas, karcsú, derékig érő szőke hajú Patríciának. Persze nincs mindenki tisztában azzal, hogy ha modellkülsővel áldotta meg az embert a genetikai lottó, akkor az emberek szinte semmi mást nem hajlandóak figyelembe venni vele kapcsolatban, nincsenek elvárások, sőt szinte idegesítőnek találják, ha egy klasszikusan szépnek tartott nő még okos is. “Az is nehéz, hogy általában szőke cicababának néznek, de az igazi terhet a férfiak erőszakossága jelenti” – mondja Patrícia. Az elvileg irigylésre méltó szépség ugyanis saját tapasztalatai szerint egyfajta státuszszimbólummá, trófeává változtatja a férfiak szemében, aminek megszerzéséért hajlandóak komoly erőfeszítéseket tenni. “Azt sem szeretem, hogy szexuális tárgyként kezelnek, de az végképp kiborított, hogy ha elutasító voltam, egyből azt kaptam meg, hogy ribanc vagyok, mintha csak azért, mert dekoratívnak születtem, kötelességem lenne kedvesnek is lenni minden pasihoz, aki rám hajt” – meséli Patrícia.
Mivel pedig a társadalmi elvárásokat nem tudta megváltoztatni, inkább elkezdett szinte már előnytelen ruhákat hordani. Amikor szemüveges lett, megörült neki, hogy végre tökéletlenebbé válhat, és gyönyörű haját is mindig összefogja, hogy kevésbé legyen feltűnő. A módszer működni látszik elmondása szerint, és nem érzi túl nagy árnak a nyugalomért cserébe.
