Az ökoruhacsere előtt elvi vitába bonyolódtam Nagybán Piroskával, az esemény szervezőjével arról, vajon mennyire reális az, hogy vásárlás előtt átgondoljuk, honnan származik, és milyen körülmények között készül egy-egy termék.
“Azt gondolom, hogy az emberek jelentős része képes rá, hogy elkezdjen a ruháiról is tudatosan gondolkodni, ahogy azt az ételeikkel kapcsolatban már sokan teszik. A rendezvény célja, hogy beszélgetés vagy az újrahasznosított termékek megismerése, esetleg a dokumentumfilm (A valódi ár – The True Cost) hatására gondolkodni kezdjenek, hogy valóban a hülyének is megéri-e a hiperolcsó pólóból megvenni a sokadikat, akkor is, ha adott esetben munkások élete, egészsége és a bolygónk élhetősége kerül veszélybe a termék gyártása során” – vallja Nagybán Piroska.
Nagybán Piroska (a kép jobb oldalán)
“A tudatos választás egyik útja, ha Fair Trade és biopamut termékeket keresünk, de a leginkább környezetbarát hozzáállás az, hogy csökkentjük az igényeinket, és amikor már minimumra csökkentettük, akkor a használt vagy az újrahasznosított ruhákból válogatunk. Nehéz mindig ökológiailag és etikailag megfelelő terméket választani, de a lényeg, hogy elkezdjük elmozdítani a fogyasztási szokásainkat ebbe az irányba. Lépésről lépésre. Ezzel párhuzamosan pedig jó, ha felfedezzük, mennyi csodálatos dolog van a világon, ami nem megvásárolható, mégis boldoggá tesz” – mondja Piroska, az ELTE humánökológia mesterszakos hallgatója.
Ez már nem recycling, ez bizony upcycling!
Miközben zajlott a ruhacserebere, csodálattal néztem, milyen klassz dolgokat lehet pár szakadt farmerből, eldobott nyakkendőből vagy a gyerek kinőtt pólójából alkotni.
Ruhából ruhát
Katona Dóri Julis, a renaiChance alkotója hat éve kattant rá az újrahasznosításra. Régi ruháit a varrás mentén szétszedte, és kombinálni kezdett, mit csináljon a még jó állapotban lévő részekkel. Az első kísérleti példány egy táska volt, amit a párjának varrt egy régi farmerből. Annyira jól sikerült, hogy évekig azt hordta. A Forrai Magániskola divat és stílustervező szakára járt, miközben egy francia divatáruház üzletében is dolgozott. Ott megtapasztalta, milyen mennyiségben özönlik be az új áru, mennyi eladhatatlan termék áll a raktárban, és milyen sokat vissza kell küldeni az anyavállalatnak. Látta a “fast fashion” hulladéktermelését, és mire végzett az iskolában, már tudta, hogy az újrahasznosításban fogja kiélni a kreativitását. Azóta már varrt ingujjból szoknyát, Martens bakancsból táskát és övet, kanapéhuzatból plüssmackót. Munkáit a Palomában találjuk meg.
“Túl rövid az élet ahhoz, hogy olyannal foglalkozzunk, amit nem szeretünk” – mondta Tripolszky Sarolta, aki egy sorsfordító hegyi túra alatt (hegyi mentők találtak rá hat nap bolyongás után) jött rá, hogy a textil-újrahasznosítás a jövője. Sarolta több szálon is kapcsolódik a környezetvédelemhez: jelenleg a CEEweb munkatársa, a Reciklista bloggere, korábban pedig Brüsszelben volt környezetvédelmi lobbista. “Az öltözetemmel is képviselem azt, amiben hiszek” – mondta Sarolta, aki workshopokban is oktatja a kreatív újrahasznosítást.
A Sharolta ruhák gondosan válogatott, kidobásra ítélt anyagokból készülnek, melyeket kézművesrészletekkel, nyomatokkal tesz a tervezője egyedivé. A hónap végéig a Nyitva Fesztivál RePityke műhelyében próbálhatjuk fel őket.
Ruhából ékszert
Szinte mágnesként vonzott a CIRRhopp standja, ahol a szivárvány összes színében pompázó nyakláncok és karkötők csalogattak. Nem volt olyan, amit ne vittem volna szívesen haza magammal! Az ékszerek azon túl, hogy szépek, mind újrahasznosított pamutpólóból készültek. Balogh Kinga korábban használt ruhákkal foglalkozott, és a megmaradó árukészlettel szeretett volna valamit kezdeni. Eleinte a neten talált ötletek alapján készített ékszereket, de azóta már saját fonási technikákat is kitalált. A kezdetek óta voltak ugyan hullámvölgyek, amikor majdnem feladta, de mindig sikerült ezen túllendülnie, és öt év után végre elmondhatja, hogy ez a munkája.
Főállású újrahasznosítónak vallja magát Kopócs Éva, aki fiai mellé most várja a negyedik kisbabáját. “A kis kézműves műhelyeknek az a varázsa, hogy az árubeszerzéstől a kivitelezésig, a postázástól a fotózásig minden a te munkád” – meséli Éva. A Maminvent legkeresettebb termékei a kismama élettapasztalatából születtek; ilyenek azok a hatalmas táskák, melyekbe minden belefér: váltóruha, pelenka, cumisüveg, űrállomás, valamint azok a nyakláncok, melyeket nagy, színes golyók díszítenek. Szoptatás közben a kicsik ezeket markolásszák, és ez úgy leköti őket, hogy nem nyüzsögnek, forognak. A standján főként nyakkendőkből készült ékszereket, kitűzőket láttam, de mesélte, hogy a gyerekei műanyag dinóiból is készített már fülbevalót.
Ruhából bútort
Az Old Blue cég névjegykártyáján ez a szlogen áll: “a farmered második élete”. És valóban; a kopott, szakadt nadrág ép részéből bámulatos dolgok születnek: aprócska virágok, díszpárnák, puffok, szőnyegek és babzsákok. A cég 150 terméket gyárt, de Plank Ildikó és férje egyéni megrendelésre is készít bútorokat. Mutattak különleges irodai forgószéket, kanapét vagy kerti nyugágyat, de számomra Ildikó aprólékosan, kézzel megvarrt farmer virágocskája szerelem első látásra.
