A középkategóriás márkáktól felfelé nem kell nagyon meglepődni rajta, ha egy-egy ruháért 50-60 ezer forintot is elkérnek. De mégis, mi történhetett, hogy már a fast fashion boltokban is sorra ilyen árcédulákkal kell találkozni?
Az elmúlt években divattá vált, hogy azok is, akik megengedhetik maguknak, hogy méregdrága tervezői darabokat hordjanak, öltözéküket néhány olcsóbb árkategóriás kiegészítővel dobják fel. Egy Michael Kors nadrághoz simán passzol az egyszerű H&M póló, egy Calvin Klein nyári ruha pompás kiegészítője egy Zara magassarkú. Olivia Palermo a nagyszerű példa rá, milyen stílusosan lehet keverni az olcsóbb és drágább darabokat egymással.
Ennek legfőbb oka, hogy bár a fast fashion márkáknál a felhasznált anyagok minősége a legtöbb esetben messze elmarad az eredetitől, olyan tökéletesen (és gyorsan) lemásolják a friss kollekciók ütős darabjait, hogy azok kinézetre simán felveszik a versenyt a luxusholmikkal. Így pedig már hordani sem ciki őket. Nekünk, bérből és fizetésből élő halandóknak pedig öröm-boldogság, hogy töredék áron hozzájuk juthatunk.
TOPSHOP csipkés ruhák – 55 font – 895 font
Több, mint másolás
A vezető fast fashion márkák azonban az egyszerű másolásnál már jóval tovább léptek üzleti stratégiájukban. Bár a fő profilon nem változtattak, sorra kialakították saját, prémium kategóriás kollekciójukat is, amelyek már valóban olyan darabokat tartalmaznak, amiket a márkák saját tervezői álmodtak meg. Ennek a stratégiának az angol Topshop volt az úttörője, aminek 2001-ben indult Unique almárkája mára már a London Fashion Week programjába is bekerült, ennek megfelelően pedig árban is jóval az átlag Topshop ruhák fölé van pozicionálva.
Olivia Palermo Tibi culottes bőrnadrágban és Zara szoknyában
És bár döbbenet, hogy ennyi pénzért is van rájuk kereslet, úgy látszik, létezik az a réteg, amely hajlandó egy tömegtermékeket készítő márka ruhájáért is nagyobb összeget áldozni, ha az kellően limitált szériás, a legutolsó divat szerinti, és gyártása sem igényel annyi időt, mint egy valódi dizájnerdarab esetében. A fast fashion márkáknak pedig megéri, hiszen így egy újabb vásárlói kört tudnak bevonzani üzleteikbe.
A presztízsterméknek tűnő ruhák és kiegészítők persze nem csak az átlagnál tehetősebbek gardróbjába hoznak egy kis változatosságot. A vásárlók nagy többsége ugyanis annak ellenére, hogy jóval árérzékenyebb, szintén szereti meglepni magát egy-egy drágább ruhával, ha más nem, hát egy családi ünnep vagy különleges esemény kedvéért. Ahol pedig él a vásárlói szándék, ott gyorsan kialakul a rá épülő kínálat is.
Magasabb árért jobb minőség?
Nálunk ugyan a Topshop még csak online érhető el, megvan a lehetőségünk a pénzköltésre. A H&M és a Mango Prémium, a ZARA Studio néven futtatja kis szériás kollekcióit. Felmerülhet a kérdés, vajon a magasabb árért jobb minőséget is kaphatunk? Erre a kérdésre az érintett márkák meglepő válaszokat adtak. A Topshop nyilatkozatai szerint a Unique esetén olyan üzemekkel dolgoznak együtt, amelyek luxustermékek gyártására szakosodtak, és ez megnyugtató információ lehet a vásárlói számára. A Zara és a H&M ehhez képest azt tartja megfelelőnek, ha a gyártási mód és minőség azonos a többi termékükkel szemben is elvárttal.
“A Studio kollekció esetén a minőségi normák nem különböznek, azonban megjelenésükben a ruhák jóval kifinomultabb vonalat képviselnek” – mondta el egy nyilatkozatában a Zara szóvivője. Ez azért elgondolkodtató.
Érdekes egyébként, hogy ezek a vonalak a márkák szerint csak egy tekintetben maradnak el a divatházakkal közösen piacra dobott kapszulakollekcióktól, ez pedig a rájuk költött reklám. Ugyanúgy korlátozott a darabszámuk, csak pár, kiemelt üzletben kaphatóak, azonban messze nem övezi akkora médiaérdeklődés őket, mint például egy Balmain x H&M együttműködést. Bár gyaníthatóan a felfokozott hangulat ilyenkor inkább annak szól, hogy egy valódi luxusmárka kerül elérhető közelségbe a szélesebb közönség számára is.
