Judit a mai napig nem érzi magát dizájnernek. Munkáját az alkotás és a felfedezés öröme jellemzi. Kísérletező alkat, sokféle alapanyagot kipróbált már. Készített ékszert gyöngyök, fémalkatrészek, nyomtatott rétegelt lemez, sőt plexi felhasználásával. Pályája nemrégiben fordulóponthoz érkezett, megjelentek első nemesfémből készült modelljei. Filigrán medáljai, gyűrűi, karkötői tárgyakban megfogalmazott történeteket mesélnek el, amelyeket nagy-nagy szeretettel készít el, akár személyre szabott változatban is. A tervezőt a téli szezon elején, a novemberi WAMP-ot megelőző napokban, egy kávé mellett faggattuk az ékszerekhez fűződő viszonyáról, legfrissebb terveiről és vadonatúj darabjairól.
Jó ideje foglalkozol ékszerkészítéssel, öt éve kizárólag erre fókuszálsz. Milyen út vezetett idáig?
Amikor befejeztem a gimnáziumot, több helyre is felvettek egyetemre. Mielőtt azonban elkezdtem volna újságírást tanulni, apukámmal írtunk egy listát arról, hogy mi is lenne számomra az álommunka. Az ötvösség már akkor is előkelő helyen szerepelt, mégis nagyjából tíz évnek kellett eltelnie, mire ténylegesen belevágtam az ékszerkészítésbe. A Vadjutka megalapítása előtt újságíróként, sőt piackutatóként is dolgoztam, s hosszú évek teltek el, mire megérett a márka arra, hogy főállásban is erre koncentrálhassak. Az apró és megfontolt lépések híve vagyok, nem szívesen kötök kompromisszumokat. Remek példa erre, hogy bár 2010 óta tanulom az ötvösmesterséget – ebből 4 évet Jermakov Katalin workshopjain töltöttem –, csak nemrég léptem a nagyközönség elé a nemesfém ékszerekkel.
Nagyon sokféle ékszert készítesz, s valósággal lubickolsz a különféle matériák nyújtotta kreatív lehetőségekben. Mi alapján választod ki, hogy mivel dolgozol?
Alapvetően nem formákban gondolkodom. Sokkal inkább érzéseket szeretnék közvetíteni, olykor teljes történeteket elmesélni. Kezdetben az anyagokkal kísérleteztem, gyakorlatilag mindent felhasználtam, ami csak a kezem ügyébe került. A legextrémebb talán egy aprócska naftalintartó plüsskutya volt, amiből ékszer született. Kezdetben sok vintage bizsut alakítottam át, a felfedezés izgalma, a kísérletezés öröme vitt előre. Azt kutattam, hogy a különféle anyagok milyen érzéseket, hangulatokat közvetítenek. Minden alapanyag más karakterű, máshogy viselkedik. Van úgy, hogy egy érdekes anyag indítja be a fantáziámat, máskor egy konkrét érzést, hangulatot szeretnék megmutatni, s ehhez keresem meg a számomra tökéletes matériát. Ez egy interaktív és inspiratív folyamat.
Az ezüst ékszerekkel egy új fejezet nyílt a Vadjutka életében. Milyenek az eddigi visszajelzések?
Régi álmomat valósítottam meg ezzel az új vonallal. Jó ideje szeretnék olyan ékszert, aminek minden egyes elemét én találom ki, és saját kezűleg készítem el. Ez egy meglehetősen hosszú folyamat volt, s az ezüst tulajdonképpen magától értetődő választás. Sok időt töltöttem a termékvonal kialakításával, jelenleg is ennek szélesítése, technológiai tökéletesítése zajlik. Az ezüst megjelenése több szempontból is mérföldkő az életemben, más minőség mind fizikai, mind intellektuális értelemben. Valósággal zsong a fejem az újabbnál újabb ötletektől, s őszintén szólva nem voltam felkészülve arra, hogy azonnal ekkora sikere lesz. A bizsuk készítését persze folytatom, de az értékesítési fórumokat szétválasztom majd.
Egyre több egyedi darabot készítesz ezüstből is. Hogyan találnak meg ezek a megkeresések?
Már a kezdetektől több fórumon jelen voltam a márkával. Saját boltot nyitottam, honlapot fejlesztettem, hírlevél-adatbázist építettem, és gyakorlatilag a kezdetek óta minden WAMP-on ott vagyok. Nagyon sok időt, energiát és persze anyagiakat fordítottam a márkaépítésre, kitartó és türelmes voltam. Szerintem saját brandet építeni egyfajta hosszútávfutás, kitartási verseny. A tudatos marketing és PR-tevékenység eredménye nagyjából három év után kezdett beérni. Ekkorra érte el a márka azt az ismertséget, hogy elkezdjenek egyedi kérésekkel felkeresni. Egyre többen találnak meg olyanok, akik már korábban is kedvelték a márkát, de egy-egy különleges alkalomra szeretnének egyedi ékszerrel meglepni valakit. Nagyon szeretem ezeket a feladatokat, s olykor pszichológusként is működöm.
Sok olyan modelled van, amihez egy-egy érdekes történet kötődik. Van kedvenc sztorid?
Az aktuális kedvenc az egyik legújabb ékszeremhez, egy nyaklánchoz kapcsolódik. Egy félgömb alakú medált terveztem: egy lyukon bele lehet kukucskálni, a hátán pedig a “timsel” szó látható. A formával azt próbáltam megmutatni, amikor a belső tartalom kívülre is láthatóvá válik. Ez a szó az Ószövetségből származik, de az Édentől keletre című regényben is fontos szerepet tölt be, s azt jelenti, van választás. Az én olvasatomban bármilyen helyzetben van döntési lehetőség, kivétel nélkül minden esetben az emberek a szabad akaratukból dönthetnek így vagy úgy. Azt gondoltam, hogy ezt a szót nem sokan ismerik, de amikor felraktam az internetre, szinte azonnal nagyon sok pozitív visszajelzést, érdeklődést kaptam.
Dolgoztál a Katona József Színháznak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, de készítettél ékszert Nyáry Krisztián könyveinek borítójához is. Mennyire vonz az alkalmazott műfaj?
A tartalmas, kihívásokkal teli feladatokat szeretem. Fontos, hogy inspiráló és hozzám közel álló legyen a téma, hiszen így tudok igazán jót alkotni. A Katona esetében például az aktuálisan futó darabokhoz terveztem ékszereket, ez kifejezetten jó kis agymunka volt.
Több fórumon is aktívan jelen vagy. Ezek közé tartozik a WAMP is. Miért tartod fontosnak a folyamatos jelenlétet?
Egyfelől hűséges és kitartó alkat vagyok, másrészt pedig a WAMP-on jelen lenni még mindig rangot jelent. Sok hasonló jellegű kezdeményezést kipróbáltam korábban, s úgy gondolom, hogy a WAMP sok, számomra fontos dolgot képvisel: itt a legerősebb a felhozatal, nagyon jó a közösség, s mivel én aztán tényleg közösségi ember vagyok ez meghatározó számomra.
