Nem értek a divathoz, és talán pont ezért, nem is vagyok kibékülve vele, legalábbis azzal, amit manapság így címkéznek – és amit átlagkeresetemmel megengedhetnék magamnak. Nem szeretem a felháborító minőségű alapanyagokat, felmegy a pumpám a hanyag fércmunkák látványától, de azt a stílust se nagyon értem, amit ma a nőkre álmodnak. A ma divatjával ellentétben nagyon szívesen visszautaznék a 40-es évekbe, ahol még nőnek öltöztek a nők, ahol még tudták, mit jelent a sikk, a visszafogott merészség, ahol a ruha azért született, hogy a nő még inkább nőnek érezze magát.
Amikor ezeket a ruhákat megnézem, mindig a nagymamám jut eszembe, akinek ugyan nem volt sok ruhája, de ami volt, az egytől egyig kiváló minőségben, szabásminta szerint, hozzáértő kezek által készült. Ruhatárának része volt néhány alapruha, megannyi kalap, kesztyű, bross, kendő és sikkes emelt sarkú, amiket aztán a végtelenségig tudott kombinálni. Persze elfogult vagyok, de nála divatosabb nő nem volt a településen, és bár divatmagazinra nem futotta, biztos vagyok benne, hogy éjszakánként Coco Chanel műhelyébe teleportálta magát.
Chanelnek köszönhették a nők, hogy megszabadulhattak a fűzőtől, és kényelmes, puha, a mozgást többé nem akadályozó ruhákat kezdhettek el hordani. Aki dolgozni járt, nem viselt többé hosszú szoknyát, hiszen kényelmetlen volt. A férfiaktól ellesték a zakót, amit a maguk ízlésére formáltak. Újítottak a fazonon, változatos gallérmegoldásokat alkalmaztak, a fő hangsúly pedig a kosztümre, illetve a kabátruhákra esett. A derékban szabott, ráncolt, redőzött szabásvonallal a hangsúlyt a derékra helyezték, a bő szoknya és a válltömés a sziluettet emelte ki. A válltömés ekkor volt újdonság a divatban, amit nemcsak a kabátokon, zakókon, de még a selyemblúzokon is alkalmaztak. Eltűntek az óriási kalapok, helyüket a turbán és a kis tokkalap vette át. A cipők kecsesedtek, a sarkok vékonyodtak, anyaguk egyre finomabb, drágább lett. Elmaradhatatlan volt a kesztyű, szinte minden alkalomra kötelező volt belebújni egybe. A kabátokhoz muff dukált, némelyikben még apró zsebeket is kialakítottak a zsebkendőnek vagy az aprópénznek.
Nem tudom, mindez hova tűnt és mikor veszett el, de türelmetlenül várom, hogy újra visszatérjen.
