Kokichi Mikimoto japán feltaláló ugyanis ebben az évben találta meg az igazgyöngykészítés titkát: nem csak egy kis koszt kell beszuszakolni a kagylóba, hanem mellé egy kis kagyló-kötőszövetet is. És voilá: már csak 8-10 évet kell várni és kész az igazgyöngy.
1920-ra már 350 gyöngyfarm volt Japánban, amelyek milliószám ontották a csodaszép gyöngyöket Európába: nem meglepő, hogy a gyöngy hirtelen divatba jött. A húszas években nem volt olyan elegáns nő, aki ne birtokolt volna egy hosszú gyöngysort, eztán jött Coco Chanel, akit azt vallotta: ha fázik egy nő, vegyen fel még egy sor gyöngyöt, és szinte nem is látni olyan fotót, ahol ne lett volna rajta egy hosszú gyöngysor – igaz, őt egyáltalán nem a gyöngy értéke foglalkoztatta. Imádta az üvegből készült darabokat is, és előszeretettel keverte egymással a drága és pimaszul olcsó kiegészítőket.
A gyöngyök diadalmenete pedig megállíthatatlan lett: a horoszkóp szerint ez a júniusi születésűek köve, hagyományosan pedig az első házassági évforduló hivatalos ajándéka, de a menyasszonyok, az elsőbálozók is gyöngysort hordanak, mert ez a tisztaság, a szüzesség jelképe.
Bár a “tenyésztett” gyöngyöket sokáig nem tartották olyan nagyra, mint a vadon növőket, és vad ellenkampány is folyt –, mára nagyjából eltűnt a különbségtétel. Akárhogy is kezdi az életét a gyöngy: véletlen, vagy emberi szándék adja meg a kezdőlökést, az eredmény pontosan ugyanolyan lesz: sima, meleg, fényes drágakő. Merthogy hivatalosan drágakőnek számít a gyöngy is, az egyetlen, amit a tenger fenekéről hoznak fel, nem a föld mélyéből.
De hogy tenyésztett, vagy sem, azt csak röntgenfelvétellel lehet megállapítani, márpedig az csak kevés ékszerboltban található. A valóság az, hogy a piacon megvehető gyöngyök 95 százaléka tenyésztett, tehát ha csak nincs a birtokunkban olyan papír, hogy az általunk vásárolt gyöngysort véletlenül találták a tengerben, akkor nyugodtan feltételezhetjük, hogy tenyésztett. (Kivéve persze, ha már a 20. század eleje előtt készült az ékszer.)
Bár azt gondoljuk, hogy a gyöngy fehér – valójában nagyon sok színben létezik. Van rózsaszínű, pezsgőszínű, bronzos, mályva, halványkék, halványzöld, de különleges az új-zélandi abalone gyöngy is, amely sötétkék, Tahiti partjainál pedig feketét lehet találni, amely egyébként a legdrágább.
A nyolcvanas években a gyöngy kiment a divatból – öregasszonyos viseletnek számított, de mostanság újra felfedezték az ékszertervezők, és káprázatos extravagáns darabokba foglalják. A Kova, a YOKO vagy az Autore gyöngyeiről garantáltan senkinek nem a nagyi jut az eszébe. De a designerek szerint a a sima gyöngysornál a mai napig nincs jobb kiegészítő: akár elegáns, akár sportos, akár hétköznapi viseletre szánjuk is: a gyöngy mindig jó választás.
1. Jomon gyöngy
Ez a legöregebb gyöngyszem a világon, egy 5500 éves japán sírban találtak rá a régészek. Kicsit kopottas, kicsit barnás – de pontosan jelzi, hogy mekkora értéket képviselt a gyöngy már az ókorban is. Rómában például külön törvényt hozott rá Julius Caesar, hogy csakis az uralkodó család tagjai hordhatnak gyöngyből készült ékszereket.
2. Kleopátra gyöngyei
Tudjuk, hogy Kleopátra szerette a szép ékszereket – de kedvenc gyöngyszemének története mégis egy vacsorához fűződik. Fogadott ugyanis Marcus Antoniussal, hogy a világ legdrágább partiját rendezi majd neki. A vacsoránál azonban a férfi csodálkozva látta, hogy bár a lakoma fényűző, semmi nincs a menüben, ami megszokottól eltérően, különlegesen drága lenne. Kleopátra azonban ekkor levette a gyöngy fülbevalóját, és beledobta egy pohár borba, mire feloldódott a savas italban, és a fáraónő felhajtotta. Amikor levette fülbevaló párját is, Marcus Antonius megfogta a kezét, és közölte, nyert: de ne pusztítsa el ezt a szépséges gyöngyszemet. A történet sajnos nem igaz: a gyöngy ugyanis bár sérülékeny, ennyire könnyen azonban nem oldódik fel. Még ha tömény ecetbe teszik is, akkor is órákon át kellett volna áznia ahhoz, hogy feloldódjon. Arról nem is beszélve, hogy ki inná meg a tömény ecetet.
3. Boleyn Anna gyöngyei
VIII. Henrik második felesége igazi divatikon volt. A király nemcsak különleges jelleme és szépsége miatt szeretett bele, hanem azért is, mert teljesen egyedi módon gondolkodott mindenről – így a divatról is. Tudjuk, hogy másként öltözött, mint a korabeli angol nők, és az ékszerei is különlegesek voltak. Egyik kedvenc darabja volt az arany B-betű, amit mindig a nyakában hordott, és amit sok festményen is megörökítettek. Egyes rosszindulatú pletykák szerint egy rondán kidudorodó vénát, vagy csúf anyajegyet takart el vele – de ezt valószínűleg csak ugyanolyan alaptalan rosszindulat szülte, mint azokat a híreket, hogy három melle vagy hat ujja lett volna.
Mindenesetre nemcsak a B betű volt különleges – de az a három, hatalmas könnycsepp alakú gyöngyszem is, ami lelógott róla. Azt tudjuk, hogy a nyakék Boleyn Anna kivégzése után annak lányához, I. Erzsébethez került, de aztán eltűnt a történelem sodrában. Nyilvánvaló azonban, hogy a királyi család nem dobta ki, és nem is adta el: valószínűbb, hogy újrahasznosították. Az aranyat nyilván beolvasztották, a gyöngyöket pedig más ékszerekre tették. Egyes feltételezések szerint ezek a gyöngyök ma II: Erzsébet koronáján láthatóak.
4. La Peregrina
A körte alakú hatalmas gyöngyszem neve spanyolul annyit jelent: vándorló, zarándok. A 223 grammos (húsz dekás!) drágakövet a 16-ik században Panama partjainál találta egy rabszolga – akit szabadsággal jutalmaztak érte. A gyöngyszem ezután II. Fülöp spanyol királyé lett, aki annyira szerette, hogy több festményen is meg van örökítve vele: kalapdíszként, brossként a ruhájára varrva hordta, merthogy ebben az időben nemcsak a nők hordtak feltűnő ékszereket, hanem a férfiak is. A gyöngyszem ezután a király menyasszonyához került, az angol királynőhöz, I. Máriához, aki szintén imádta és aki szinte minden róla készült festményen hordta. Sajnos a pár frigye nem lett sikeres: Mária valószínűleg gyomorrákban fiatalon meghalt, és halála után a gyöngy visszakerült a spanyol királyi udvarba, ahol 250 évig több királynőt is díszített. A királyi ház bukása után III. Napóleoné lett, aki 1808-ban elveszítette a trónt, de menekülés közben magával vitte a koronaékszerek egy részét, többek között a Pelegrinát is, amit később eladott. Több tulajdonos után végül Richard Burton vette meg Valentin napra szerelemének, Elizabeth Taylornak, aki Cartiert kérte meg, hogy foglalja egy gyémántos-rubintos nyakláncba. Halála után 11.8 millió dollárért talált a lánc új gazdát magának.
5. Vermeer gyöngyei
Jan Vermeer holland festőnek 35 képét ismerjük – ebből 11-en van gyöngy. A leghíresebb azonban a Leány, gyöngy fülbevalóval, amely talán a világ leghíresebb gyöngyszeme- de a szakértők szerint szinte biztos, hogy nem egy igazgyöngy van a turbános lány fülében, hanem egy üvegből készült másolat, ami a 17. században nagyon népszerű volt. A szakértő szerint ugyanis az igazi gyöngyszemen másként csillanna meg a fény – és persze az is nyilvánvaló, hogy egy ekkora gyöngyszem értéke óriási lenne, és nem birtokolhatná egy szegény festő.
A modellről, akit egyébként Észak Mona Lisájának is hívnak, nem tudunk semmit – de ellentétben Tracy Chevalier népszerű könyvének állításával, a kutatók úgy vélik, nem Vermeer szolgálója lehetett, hanem a lánya, Maria, aki egyébként maga is festő volt, és ma azt feltételezik, hogy Vermeer műveinek közel harmadát valójában ő festette meg.
6. Marie Antoinette gyöngyei
A sanyarú sorsú francia királynő szerette az extravagáns dolgokat – ám élete végén, éveken át ült börtönben, és még tiszta ruhát is csak akkor kapott, ha a jóakarói vittek neki. Az egyik legutolsó vagyontárgya volt egy zacskó gyöngy és drágakő, amit legjobb barátnője, Lady Elizabeth Sutherland grófnőre bízott, aki az angol nagykövet feleségeként diplomáciai mentességet élvezett, és ellenőrzés nélkül kivihette az országból a megbukott királynő kincseit. Akkor még Marie Antoinette bízott benne, hogy Európa uralkodóházai nem hagyják majd magára, és kiszabadítják a fogságból, de abban is, hogy a legnagyobb büntetés, amit kaphat, a száműzetés lesz. Ez a zacskó gyöngyszem lett volna az anyagi biztosíték számára azokra az évekre. De soha nem kérhette vissza, mert meghalt, és vele együtt minden örököse is. A gyöngyöket nem volt kinek visszaadni, ezért a Sutherland család végül 1849-ben egy nyakláncba foglalta, majd két éve árverésre bocsátották őket. A nyakék becsült értéke 400 ezer font volt, de végül nem talált gazdára.
7. Hope gyöngy
Nem csak Hope gyémánt van – hanem Hope gyöngy is. A nevét ugyanarról a gazdag műgyűjtőről kapta, aki mindkét híres ékkövet Indiában vásárolta gyűjteménye részére az 1800-as évek elején. A Hope gyöngy szabálytalan, úgynevezett barokk gyöngyszem, amely nagyon népszerű volt ebben az időben. Egyedi, különleges ékszerekbe foglalták őket: madártest, emberarc, hajótest lett belőlük. A Hope gyöngynek nem adtak új egyéniséget – a 450 karátos, hatalmas, természetes sósvízi gyöngyszem önmagában, a mérete miatt is feltűnő darab. A tetején lévő koronát Hope csináltatta. A mérete mellett a színe is egyedi – az alja sötétbarna, a teteje hófehér, a két szín között finom átmenet látható.
+1. Diana gyöngyei
Diana hercegnő imádta a gyöngysorokat – többet is birtokolt. Volt neki egysoros, kétsoros, három, négy, öt, és hat is, Az egyik kedvence az a háromsoros, gyöngycsatos volt, amit a 18. születésnapjára kapott az apjától. De a legszebb mégis az a hétsoros gyöngysor, aminek a csatja egy hatalmas, kék zafír bross volt, amit nászajándékba kapott az anyakirálynőtől, Károly herceg nagymamájától. A brossból a lánc csatja lett, és gyönyörű, látványos darab, amit Diana aznap viselt utoljára, amikor Károly herceg bevallotta a sajtónak, hogy házasságtörő viszonya van Camillával. A másnapi újságok címoldalán a két nő fotója egymás mellett szerepelt: Diana talpig estélyiben, nyakában a gyöngysorral, és Camilla a lovak mellett állva, kicsit sem hízelgő képeken. A nyakláncot azóta senki nem hordta.