A közelmúltban egy Adidas-cipőreklám kavarta fel a kedélyeket, mely Arvida Byström svéd modellt ábrázolta szőrös lábbal. Bizony, látható szőrök egy női alsó lábszáron. Ez persze megbotránkoztató, a nőiesség gyalázása, igénytelenség és amúgy is, minek „ezt” mutogatni?
Hányszor hallottam már az utolsó mondatot, de biztosan te is találkoztál már az álszent elfogadókkal. Ők azok, akik úgy kezdik a kommentjüket vagy megnyilvánulásukat, hogy „Nekem nincs ezzel semmi bajom, de..” Az a két apró betűcske viszont teljesen megsemmisíti a mondat első felének jelentését, hiszen ha valóban elfogadsz valamit, és ténylegesen semmi bajod vele, hiszen nincs ráhatása az életedre, akkor nincs de. Akkor pont van. Valóban elfogadók vagyunk?
A női test szőrzete vagy annak hiánya publikus témává vált, mintha bárki is beleszólhatna abba, egy nő mit tesz, vagy mit nem tesz a testével. A közízlés aztán a médiával s annak kiszolgáló iparágaival karöltve megalkotja a nőiesség fogalmát, egy szépségsztenderdet. Nem ördöngösség kitalálni, napjainkban milyen is ez az ideál, hiszen tudat alatt erre a képre akarnak hasonlítani a nők, akár tudatos vagy a tudatalatti befolyásolás hatására. (Tisztelet a kivételnek, aki már tudja, a szépség a sokszínűség maga.) Amikor aztán egyes márkák és a média úttörőbb képviselői feszegetni kezdik a határokat és plus size modellt, Down-szindrómás modellt vagy épp látható hónaljszőrrel rendelkező alanyt használnak fel a vizuális kommunikációjuk részeként, jön a felháborodás.
Van, aki csak ügyes reklámfogásnak tartja, hiszen mindenki felkapja a szokatlan témákat, és kár lenne tagadni, talán kisebb eséllyel futottam volna bele én is ebbe a cipőreklámba. Mások szerint ez a szépségsztenderdek egészségesebb, sokszínűséget hirdető lépései, amikre nők milliói várnak már. És persze ott vannak az utálkozók és az álszent elfogadók. Tudod, akiknek a melegekkel sincs gondjuk, de ne mutogassák magukat az utcán, és a szoptató nőkkel sincs semmi bajuk, egészen amíg nem kell a szemük láttára gyermeket etetniük és így tovább. És extrém méreteket is öltenek néha ezek a megjegyzések, hiszen a szóban forgó svéd modell például halálos fenyegetéseket is kapott az Instagramra feltöltött képe kapcsán. Vagyis valaki az életét kívánta elvenni, s miért? Mert a lány egyszerűen csak önmaga volt, és megmutatta a szőrös lábát… Sokkal inkább erről a jelenségről kellene beszélnünk, mint pár kikandikáló szőrszálról.
Illúzió lenne azt gondolni, hogy ezek a nők iránt támasztott, olykor betegesen irreális elvárások új keletűek, hiszen a történelemben számtalan extrém példát tudunk arra, mire nem voltak képesek a nők csak azért, hogy szépnek lássák és láttassák magukat. A reneszánsz nő képes volt kiszedni a szempilláit, amit a túlzott bujaság szimbólumának véltek, s mivel a frissesség és ártatlanság nagy szemei és magas homloka volt a divat (amit egyébként szintén kitépéssel értek el, a homloki rész hajtöveit távolították el a homlok magasítása érdekében) így szempilláknak helye nem volt. Ma már persze szörnyülködve vagy épp mosolyogva fogadjuk ezt, pedig mi is ugyanezt csináljuk. Például a szőrtelenítés kapcsán (is).
Pedig minden csak saját döntés kérdése, illetve az kellene hogy legyen. Nem ránk erőltetett, hanem szabad akaratból hozott lépés. Ahogy a fitneszblogger Morgan Mikenas is saját maga döntött úgy, hogy abbahagyja a szőrtelenítést. Mert neki így jó. Vagy amiért Madonna vagy épp Miley Cyrus sem csinált nagy ügyet abból, hogy szőrös hónaljat villantsanak Instagram-oldalukon. Ahogy Ashley Graham plus size modellnek is a kerek popsijával és homokóra alakjával jó élnie, amit nem fél megmutatni. Ez az ő döntése, nem pedig a te felelősséged, vajon egyik milyen beteg lesz majd, ha ilyen túlsúlyos vagy a másiknak mennyire alacsony lehet a higiéniaszintje ilyen szőrös hónaljjal. Ne tégy úgy, mintha aggódnál, mert nem erről van szó. Hiszen mégis milyen befolyással van egy tőled ezer kilométerekre élő (de akár a szomszédod is lehetne) nő testszőrzete az életedre? Boldogtalanná tesz? Megkárosít, fizikai vagy egyéb módon bánt? Na ugye, akkor miért van ott a „de”?
Elárulom, mert nem fogadod el. Mert emlékeztet valamire, akár a saját elégedetlenségedre, hiszen míg te erőn felül is a tökéletességet hajszolod, és mindent meg is teszel ezért, egyszer csak jön egy ilyen (szerinted) igénytelen, elhízott vagy épp öreg nő, aki nemcsak boldog így, de még meg is él belőle. Amint felismered saját frusztrációd forrását, s elkezdesz inkább a saját házad táján söprögetni és rendet rakni, meglátod, az sem érdekel már, ha szőrös lábakat vagy telt formákat látsz a magazinok hasábjain. Mert akkor már azt teszed majd, mint minden, önmagával s így másokkal is békében élő ember: továbblapozol.
