Az egy dolog, hogy a sztárok feltűnősködésből bármilyen trendet hajlandóak bevállalni, de nekem mi a mentségem? Gyakran nevetünk Justin Bieber tipikus apás zokni-szandál kombóin vagy Rihanna melegítőalsó és hegyes orrú papucs párosításán, de azt például kevesen tudják, hogy Diana hercegnő is imádta a „csúnyaságokat”.
Természetes reakció
Azonnal megnyugtatnék mindenkit: ha te is bírod a „csúnya” cuccokat, nem vagy fura vagy különc, pszichológusok megállapították, hogy ez egy természetes emberi reakció. Éppen ezért soha nem fognak kimenni a divatból, sőt újra meg újra felbukkannak majd olyan darabok is, amiket évtizedekkel ezelőtt már egyszer „kiutáltunk” a hétköznapi viseletek közül.
A hasitasi, a mom jeans, a most olyan divatos bumszli sportcipő, a válltömés, a háremnadrág, minden, ami oversize, a gyógypapucs… A felsorolást órákig lehetne folytatni. Tipikusan olyan holmik ezek, amiket a pasik ki nem állhatnak rajtunk, mert nem előnyösen mutatják a női testet. Miért viselünk mégis anyukafarmert, ha skinnyt is tudnánk? Miért húzunk a lábunkra gyógypapucsot, ha egy egyszerű lapos szandál is megtenné? Miért választjuk a bumfordi fehér sportcipőt, ha felkaphatnánk egy színes, vagány adidast is? Vagy akár egy Converse-t.
A pszichológusok már többször bebizonyították, hogy amit viselünk, az hatással van a közérzetünkre. A ruhánk az önkifejezésünk része. A nőkre ráadásul fokozottan igaz, hogy gyakran a funkcionalitás elé helyezik a divatosságot és a stílust. Ez nem egy negatív dolog, nem tesz minket felszínessé vagy magamutogatóvá, egyszerűen így vagyunk kódolva. Hajlandók vagyunk egész este egy kínzó magassarkút viselni, de nem azért, mert a pasiknak bejön, hanem azért, mert abban mi szexibbnek érezzük magunkat.
De mégis, mit szeretnénk kifejezni a csúnya cuccokkal?
Például azt, hogy elég magabiztosak vagyunk ahhoz, hogy a divatozást válasszuk az előnyös megjelenés helyett. Nem érdekel minket, hogy nem tetszünk másoknak, előnytelen trendeket viselve tudatosan alakítjuk akár pozitív, akár negatív irányba a megítélésünket. Ha például azt szeretnénk üzenni, hogy a kisujjunkban vannak a legfrissebb trendek, és mi is a divat exkluzív világának részesei vagyunk, elég csak felvenni egy tűsarkút színes zoknival és culotte-nadrággal (amit a legtöbben valószínűleg kissé nevetséges viseletnek tartanának), és máris bezsebelhetjük a hasonszőrű divatőrültek elismerő pillantásait.
A csúnya ruhákban szebbnek érezzük magunkat
Nehéz ezt elhinni, meg elég nagy ellentmondásnak tűnik ez a megállapítás, de ha jobban belegondolunk, mégis van értelme. A csúnya cuccok nem véletlenül vándorolnak a gardróbunkba, szándékosan választjuk ki őket, mintha csak egy kihívásnak tekintenénk őket: „ha ezt képes vagyok vagányan viselni, akkor bármire képes vagyok”. Az utcára is valami ehhez hasonló attitűddel lépünk ki bennük: „ide nézzetek, én vagyok az a csaj a gyógypapucsban, hasitasival a derekán, és igen, így is magabiztos, vonzó nő vagyok”. Vagy épp ellenkezőleg, ez vagyok én, és nem érdekel, mit gondoltok. Ettől a gondolattól aztán azonnal kihúzzuk magunkat, jobb lesz a tartásunk, nem horgasztjuk le a fejünket, megnő az önbizalmunk, és alapvetően szebbnek és önazonosabbnak érezzük magunkat. Szóval elő azokkal a hasitasikkal, Crocs papucsokkal, magas sarkú sportcipőkkel, és induljon az önkifejezés!
Borítókép: instagram
