Melinda Kahl egy neves New York-i kreatív ügynökség művészeti vezetője. Három évvel ezelőtt még az ő reggelei is úgy indultak, mint rengeteg más nőé a világon: idegesen próbálta összeállítani a legmegfelelőbb öltözéket, amiben munkába megy. Egy nap aztán egy fontos találkozóra úgy érkezett meg, hogy nagyon kényelmetlenül érezte magát az öltözéke miatt. Ekkor határozta el, hogy onnantól kezdve minden nap ugyanabban a szettben fog munkába járni: fehér blúz, fekete nadrág, fekete bőrcipő, és ha szükséges, mindehhez egy fekete blézer.
Kahl több egyformát is vásárolt ezekből a holmikból, így ha valamelyik piszkos lesz vagy elkopik, másikat tud felvenni, az összeállítás azonban mégsem változik.
Saját bevallása szerint az, hogy nem kell nap mint nap energiát fordítania arra, hogy újabb és újabb öltözékeket találjon ki, növelte a munkája eredményességét, és úgy érzi, a munkahelyén végre a teljesítménye, nem pedig a külseje alapján ítélik meg. A közelmúltban a Harper’s Bazaar magazin jelentette meg a Kahl cikkét, melyben leírta a történetét. Az anyagot közel 80 ezren osztották meg, komoly és többségében pozitív visszhangot váltott ki.
Valóban frusztráló lehet a ruhatárad méretétől független “nincs egy rongyom, amit felvegyek” érzése, valóban zavaró, ha például egy fontos munkamegbeszélésre tartva úgy érzed, nem a megfelelő ruhát választottad, ha kényelmetlen, szűk vagy túl rövid, ha csupán az öltözéked miatt ziláltnak érzed magad, pedig összeszedettnek kellene lenned. És sajnos bizony be kell látni azt is, hogy a nőket még mindig valóban nagyon gyakran ítélik meg a munkahelyükön teljesítményük helyett a külsejük alapján. Éppen ezért én egyfelől megértem és bizonyos értelemben tisztelem is Melinda Kahlt, másrészt bevallom, hogy nem lennék képes arra, amire ő. Nem lennék képes lemondani a változatos öltözködés öröméről, arról, hogy a kreativitásomat a szettjeim összeállításában is kiélhetem. Igen, valóban vannak olyan alkalmak, amikor nem sikerül, amikor megbánom, hogy azt vettem fel, amit. És olyan is van, hogy semmi kedvem az egészhez. Viszont az esetek többségében úgy érzem, hogy nekem inkább energiát ad, nem pedig elvesz az öltözködés. A magabiztosságomat pedig sokkal inkább növeli, mint hogy csökkentené. Éppen ezért, ha már van választásom, én biztosan nem öltöznék fel évekig mindennap ugyanúgy.
