Láttam nem is olyan régen egy esküvői ruhás műsort, ahol a tökéletes választásban segítenek a menyasszonyoknak a műsorban szereplő stylistok. Ott örült így az egyik ara annak, hogy zseb is van a ruhán, mert így lesz hova tennie a nasikat a szertartás alatt. Remélem nem valamilyen olvadós csokifélét tesz majd a fehér ruha zsebébe, de megértem az örömét.
Ha nem is nasit tettem volna bele, de nekem is jól jött volna pár zseb, amikor az esküvőm volt. Én inkább, mondjuk, zsebkendőt vettem volna elő belőle szívesen, amikor patakokban kezdtem folyatni a könnyem, megsiratva megboldogult lánykoromat. Ahogy arra is jó lett volna az a zseb, hogy a “valami kéket” beletegyem – lehetett volna a zsebkendőm szegélye a kék –, mert ez is fejtörést okozott az öltözködésnél, hogy mégis hova kerüljön rám a nagy fehérségben egy kis kék. Végül az esküvői csokorral oldottam meg ezt a rendkívül bonyolult kérdést.
Mehetne bele pótcsat, hogy a frizura tökéletes maradhasson minden körülmények között, kis parfüm illatfrissítésnek vagy mini sminkkészlet, épp csak annyi, hogy a menyasszony be tudja púderezni az orrát a mosdóban. De bizalmatlanok tehetnek a zsebbe kocsi- és lakáskulcs is, ha esetleg a vőlegény lelépne az oltárnál.
