Az azonban szilárd tény és tapasztalat, hogy a kísérletben részt vevő 75 felnőtt közül azok, akik rágógumiztak, átlagosan 24 százalékkal jobb memória- és figyelemteszteket írtak azoknál a csoportoknál, amelyek nem rágóztak, vagy csak imitálták azt. Mind a térbeli, mind a verbális memóriafeladatokat látványosan jobb eredménnyel oldotta meg az első csoport. „Az eredmények szembeötlőek” – kommentálta a kísérletet a cambridge-i egyetem munkatársa, Kim Graham. A neves egyetem Orvosi Kutatótanácsának Kognitív és Agytudományok kérdéseivel foglalkozó csoportjának tagja szerint azonban a kérdés továbbra is nyitott: vajon milyen mechanizmus váltja ki a memória javulását rágózás közben?
A lehetséges magyarázatok között szerepel, hogy a memória működésében fontos szerepet játszó agyterület, a hippokampusz a rágás során erős aktivitást mutat, és szerepet játszhatnak a jelenségben az agyterületben található inzulinreceptorok is. Az inzulin glükózt vesz fel a véráramból és a rágás folyamata során az inzulin és vele az energiát tartalmazó anyag felszabadul, mert a szervezet a rágást táplálkozásként értelmezi. Így az agy több energiához jut és jobb teljesítményre képes. De van ennél egyszerűbb magyarázat is – bár egyelőre ez is erősen spekulatív még és nem bizonyított. Eszerint a rágás serkenti a vérkeringést, emeli a pulzusszámot, így több vér érkezik az agyba és vele együtt több oxigén is, és ettől gyorsul fel és válik hatékonyabbá az agy munkája.
Azok számára, akik gyorsan lendületbe szeretnék hozni agyukat és friss memóriára van szükségük, végül is mindegy, hogy mi a tényleges magyarázat. Nekik elég a tény, hogy néhány percnyi intenzív rágózással frissebbé és élesebbé tehetik az eszüket.
