Sárga-tarka lombok
Ültessünk örök-tarka levelű babérsomot
(Aucuba jap. ’Variegata’), társaságába pedig a kisebb levelű, lazább ágrendszerű csíkos somot (Vornus alba ’Spathii’), amely a monda szerint Romulus lándzsájában nőtt ki. A rómaiak kedvelt növénye volt a fagyal is (Ligustrum ov. ’Aurea’), bogyójából tintát és ragasztóanyagot készítettek. Szintén az ókort idézi a zöldesszélű levélzetű ezüstfa (Eleagnus pungens ’Maculata’), mely háttérnövénynek télen-nyáron mutatós. Szürke levelű testvérét Minerva fájaként tisztelték, s belőle fonták az olimpikonok koszorúit.
Színes növények
Augustus császársága idején terjedt el a puszpáng (Buxus suffruticosa), melyet — mivel jól tűri a formázást, és lassan növekszik —, bátran ültethetünk a cserjefolt előterébe, akár évelő virágok és alacsony cserjék közé. Falakra is futtathatunk sárga-tarka lombokat. Dionüszosz ajándékának, a borostyánnak tarka változata (Hedere h. ’Goldheat’) derűs látványt nyújt a falon, Rousseau kedvelt télizöld meténgjét (Vinca major ’Variegatum’) a kikopott fű helyett gyeppótlónak telepíthetjük.
