Otthon

Vidító cserjék

Kertünk komorabb zugaiba ültessünk sárga vagy csíkos levelû cserjéket, melyek lombozata vidámságot kölcsönöz a háttérben lévõ fenyvesnek, de még az omladozó kerítésnek, szürke tûzfalnak is.

Sárga-tarka lombok

Ültessünk örök-tarka levelű babérsomot

(Aucuba jap. ’Variegata’), társaságába pedig a kisebb levelű, lazább ágrendszerű csíkos somot (Vornus alba ’Spathii’), amely a monda szerint Romulus lándzsájában nőtt ki. A rómaiak kedvelt növénye volt a fagyal is (Ligustrum ov. ’Aurea’), bogyójából tintát és ragasztóanyagot készítettek. Szintén az ókort idézi a zöldesszélű levélzetű ezüstfa (Eleagnus pungens ’Maculata’), mely háttérnövénynek télen-nyáron mutatós. Szürke levelű testvérét Minerva fájaként tisztelték, s belőle fonták az olimpikonok koszorúit.

Színes növények

Augustus császársága idején terjedt el a puszpáng (Buxus suffruticosa), melyet — mivel jól tűri a formázást, és lassan növekszik —, bátran ültethetünk a cserjefolt előterébe, akár évelő virágok és alacsony cserjék közé. Falakra is futtathatunk sárga-tarka lombokat. Dionüszosz ajándékának, a borostyánnak tarka változata (Hedere h. ’Goldheat’) derűs látványt nyújt a falon, Rousseau kedvelt télizöld meténgjét (Vinca major ’Variegatum’) a kikopott fű helyett gyeppótlónak telepíthetjük.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top