2001. Május 28.

A víz mint díszítõelem

Ha elég nagy a kerted és a lejtési viszonyok is kedvezõek, lehetõséged van arra, hogy a természetet utánozva kialakíts egy miniatûr vízi világot.

Páll Attila

Akárcsak az igazi

A legkedvezőbb, ha van egy forrás, egy patak – néhány vízeséssel megszakítva -, valamint egy tó, ami fogadja az érkező vizet. Ha a kerted nem elég nagy, hogy ezek mindegyikét kialakítsd, akkor csinálj egy a forrást, ami pár méter után egyszerűen eltűnik egy kavicsokkal teli víznyelőben. Ilyen – természetben is előforduló – formák esetén törekedni kell arra, hogy minél élethűbb legyen.

A források a természetben egy nagyobb lejtő, vagy sziklafal tövében törnek a felszínre, legtöbbször lesimult kövektől övezve, ezért te is rézsű aljában alakítsd ki a helyét.

A patakok partja és medre legömbölyített görgetegkövekkel van tele, amelyek között kacskaringózik a víz. Partján nagy fák állnak, melyek tövében árnyéktűrő lágyszárú évelők és zsenge fű nő.

Ahol a víznek nagyobb szintkülönbséget kell megtennie, ott alakulnak ki a vízesések – nagyobb görgetegkövekkel vagy sziklákkal lehet kialakítani.

A víz végső állomása a tó, aminek partját szintén görgetegkövek, fák és évelők szegélyezik.

Ha az előbbiekben felsorolt szempontok figyelembevételével alakítjuk ki a „vízrendszert”, akkor nagy hibát nem követünk el, mert minél inkább hasonlít természetes képére, annál biztosabb, hogy harmonikus része lesz a kertnek és a szívünknek.