A gyalázat elbeszélése
Philomela kézimunkába kezdett, s tű és cérna segítségével mesélte el a vele történteket patchworkbe varrva. A kész munkát egy szolgának adta, aki azt úrnőjéhez vitte, s mikor kigöngyölték a kelmét, fény derült az igazságra.
XX. századi anekdota
A patchwork jelentőségét egy másik történet is alátámasztja, ami nem ennyire régi, de jóval hitelesebb forrásból származik. A második világháború során a japánok számos asszony zártak a szingapúri Changi börtönbe. Az itt fogva tartottak számára tilos volt az érintkezés a külvilággal. A kapcsolatfelvétel egyetlen módja az volt, hogy takarókat varrtak a Vörös Kereszt számára. Ezek a takarók voltak azok a „levelek”, melyek valamiképpen helyettesítették a papírt és a tollat, s így a fogva tartottak elmesélhették helyzetüket. És hogy mi volt kiolvasható ezekből a takarókból?
Helen Beck így ír erről: „Azok a takarók tökéletesen láttatják az internálást a nők szemszögéből (…) a hófedte csúcsok, a virágzó kertek színes cérnákba és anyagokba öntve egy esszénél is tisztábban felfedték a női szív rejtelmeit.” Az elkészült takarók a Vöröskereszttől alig néhány mérföldre lévő katonai táborok kórházaiba kerültek – így kaptak hírt asszonyaikról az elválasztott családtagok.
