A zord külsõ érzõ szívet takar

A kaktuszok, amennyiben jól fejlett, egészséges gyökérzettel rendelkeznek, a vizet képesek gyorsan felszívni, és szöveteikben tárolni. Ha elegendő víz áll rendelkezésükre, gyorsan elérik a fajra jellemző megjelenési formát. Az öntözési technikának azonban minden esetben igazodnia kell az egyes fajok igényeihez. A legtöbb kaktuszféle késő tavasszal kezdi el növekedési szakaszát, amit a csúcsokon megjelenő friss, fiatal hajtások jeleznek. Ilyenkor azonban vétek lenne hirtelen nagy mennyiségű vízzel még gyorsabb növekedésre bírni növényeinket, ezt bizony a fiatal hajtások elszáradással bosszulhatják meg.

Legjobb, ha megvárjuk, amíg az új rügyek elérik végleges nagyságuk kb. kétharmadát, s addig csak napos időben, a reggeli órákban, szobahőmérsékletű vízzel párásítsunk. Így estig megmarad a kellő nedvesség.





Hasonló a helyzet a tavaszi virágzású kaktuszokkal, amelyeket a virágrügyek megjelenése után meleg napos helyre kell vinni. Öntözésük ezeknek is eleinte csak a párásítás, óvatos zuhanyozás jelenti, majd amikor a rügyek már megerősödtek, akkor lehet elkezdeni a rendszeres öntözést és tápanyagutánpótlást. A tenyészidőben, ami áprilistól augusztusig tart, megfelelő mennyiségű vizet kell kijuttatni kaktuszaink számára. Akkor kell öntözni, amikor talajuk kiszáradt.

Jól figyeljünk azonban oda, mert a földfelszín szárazsága nem jelenti azt, hogy a gyökérzónában sem lenne elegendő nedvesség. Az ősz közeledtével legtöbb kaktuszfaj befejezni növekedését. A tavaszi virágzásúaknak már augusztustól csökkenthetjük az öntözővíz mennyiségét. Októbertől aztán minden faj csak 3-4 hetente kapjon pár csepp vizet. Az öntözés napi időpontja az évszaktól függ, nyáron lehetőleg esténként kell öntözni, párásítani, zuhanyozni, míg a többi évszakban lehetőleg reggel tegyük mindezt.

Kaktuszaink a savanyú pH-értékű vizet kedvelik, aminek hiánya sokszor a cserép falán megjelenő bevonatok, valamint a gyenge növekedés, a levélzet sárgulása is jelezhet. Ezért lehetőleg a savanyú esővízzel, vagy mészszegény, lágy vezetékes vízzel öntözzünk. Amennyiben ez nem megoldható, van néhány módszer, amellyel elérhetjük a kívánt kémhatást:





• Legegyszerűbb megoldás, ha az öntözővízhez néhány csepp citrom-, oxál- vagy salétromsavat csepegtetünk. A pH-értéket minden esetben vizsgáljuk azonban meg pH-mérővel, vagy indikátorpapírral.
• Szaküzletekben vízlágyítótablettákat is árulnak, ami szintén jó megoldás, kisebb mennyiséghez.
• A vezetékes víz felforralással szintén lágyítható, de ügyeljünk arra, hogy a vizet még a teljes kihűlés előtt juttassuk ki a növényeinkhez, utána ugyanis újra kicsapódik benne a mész.
Az öntözővíz lehetőleg mindig szobahőmérsékletű legyen, a kb. 35 C-os víz optimális a növény fejlődése szempontjából.