A virágkötészet alkotóelemei a virágok, levelek, egyéb növényi részek, az edény és a díszítőanyagok. Ezeket a tárgyakat a virágkötő szellemi alkotása teszi igazi művé, amelyhez érzék és szaktudás szükséges valamint az alapszabályok, törvények ismerete.
Három alapforma létezik: a kör, a háromszög és a négyzet.
Mindegyik másként viszonyul környezetéhez. A kör simulékony, kis térigényű. Könnyen illeszthető bármilyen más formához. A háromszög, a kúp és a gúla számára hely kell a kibontakozáshoz. Ilyen jellegű a kardvirág és az évelő szarkaláb formája. A négyszög és a négyzet, valamint a kocka és a hasáb tömegükkel fejtenek ki hatást a kompozícióban. Lehetnek laposak, nyugodtak és magasak, felemelkedők.
Nagyon fontos a színek ismerete, jelentése. Minden színnek megvan a jelentése, szimbolikus értelme. Ezekkel virágkötészeti alkotásunkat aktuálissá tehetjük egy-egy alkalomra. Az sem mindegy milyen színeket helyezünk egymás mellé. A kiegészítő (komplementer) és az ellentétes színek más-más jelentést hordoznak. Ha például egy szellőrózsa mélykék színét szeretnénk kiemelni, akkor narancssárga vagy aranysárga színt tegyünk hozzá, mert ezek a kék ellenszínei.
A színeket ismerve színellentéteket is létrehozhatunk. A világos és a sötét színek egymás mellé állítása a legszélsőségesebb eset. Ezt az árnyalatok és színerősségek változtatásával enyhíthetjük. Színharmóniát kétféleképpen érhetünk el. Az egyik esetben egymáshoz közel álló színekkel, ilyen például az azonos színtónusú gerberákból álló csokor, a másik esetben a színskálán egymástól távol lévő színekkel képezünk összhangot.
Utóbbi esetben két, három, vagy akár négy szín is harmonizálhat (pl.: sárga, narancs és ultramarinkék vagy piros, türkiz és friss zöld).
A virágkötészeti alkotások alkotóelemei között törvényszerűségek állnak fenn, amelyek a részegységeket egésszé olvasztják össze. A kialakítás során három fő alakzatot figyelhetünk meg: sorok, felületek és térbeli csoportosítások. Az utóbbi a legfontosabb, mivel ettől függ, hogy a kompozíció arányos-e, vagy sem. További elrendezési elv a szimmetria és az aszimmetria.
A virágtálak összeállításánál nagyon fontos a megfelelő arány eltalálása, amelyben segítségünkre lehet az aranymetszés szabálya. E szerint, ha egy adott egyenest úgy osztunk ketté, hogy a rövidebb és a hosszabb aránya megegyezik a hosszabb és az egész arányával, akkor tökéletes a harmónia. E szabályt a virágkötés közben be lehet, de igen nehéz betartani, ezért inkább bízzuk magunkat és a kompozíciót szemmértékünkre.
