A stílus maga az ember

Északi kert

nagylevelű hárs

Alaphangulatát a kúpos formájú, fatermetű fenyők adják, amit a velük együtt megjelenő nyírfák, madárberkenye és bodza egészít ki. A lombos fák közül elsősorban a bükkösök övében megtalálható fafajok (bükk, hegyi juhar, nagylevelű hárs) használhatók még fel. A facsoportok lezárásához jól alkalmazhatóak az elfekvő fenyők, a lombhullató cserjék közül a világos virágszínűek (hortenzia, jezsámen, spirea), a színkontraszt és a térmélység fokozására. A fenyők komorságát laza termetű, buja növekedésű évelő virágokkal, valamint a gyepbe ültetett hagymás virágokkal (nárcisz, tulipán, fürtös gyöngyike) enyhíthetjük.





Mediterrán kert

A mediterrán tájat lomblevelű örökzöldek és az aromás illatú örökzöld félcserjék tömeges előfordulása jellemzi. A fenyőfák koronája lazán szétálló (atlaszcédrus) vagy ernyőszerűen ellapuló (pínea fenyő, libanoni cédrus). A mediterrán tájakon nem kell tartani a hónyomástól, nálunk ezek a fajok nem bírják ki a telet, ezért helyettesíteni kell őket, pl. az idős korban ugyancsak ellapuló feketefenyővel, vagy más merev, hosszú tűjű fajokkal (sárgafenyő – Pinus ponderosa, Jeffrey fenyő).

oszlopos tölgy

Jellemző még a határozott függőleges tagolást adó oszlopciprus, amit nálunk a nyugati tuja egyes oszlopos fajtáival helyettesíthetünk (oszlopos tuja, Malonyai tuja). A lombos fák közül jól érvényesülnek az ernyős koronájúak (júdásfa, papíreperfa), valamint a velük szép kontrasztot adó oszlopos fák (oszlopos tölgy, oszlopos gyertyán). Nagyobb kertben szép hátteret adnak a nagy levelű, vagy fénylő lombú fák (platán, császárfa, csertölgy).

madárbirs

A hatást nyáron virágzó molyhos levelű díszcserjék (nyári orgona, pálmaliliom, barátcserje), gazdag őszi lombszínt vagy termésdíszt adó cserjék (madárbirs, sarkantyús galagonya, japán orgona), valamint védett fekvésben egy-egy különleges, déli származású növény (gránátalma, füge) alkalmazásával tehetjük teljessé.


Nyáras-borókás

serevényfűz

Főleg az alföldi homokbuckákon élő különleges látványt nyújtó növénytársulások. Kialakításához laza szerkezetű talajra és tágas térre van szükség, mivel az egyik karakterfaja a fehér nyár igen nagy termetű. Az alapot a közönséges boróka laza csoportjával képezhetünk, mögéjük kerülhet a fehér nyár, elöl pedig a serevényfűz foltok legyenek.  
       

kikerics

Cserjeszintben alkalmazhatjuk még a galagonyát, fagyalt, veresgyűrűsomot, a fák között pedig a nyír és a feketenyár is szerepelhet. A borókák és a nyárak elé virágzó homoki évelőket (törpeszegfű) és apróbb termetű hagymásokat is ültethetünk (kikerics, csillagvirág, törpe nárcisz).


Karsztbokorerdő

varjúháj

Több változata közül a cserszömörcés-virágos kőrises a legszebb. Laza ligeteit főleg a cserszömörce foltjai, köztük pedig molyhos tölgy-, virágos kőris csoportok alkotják. Őshonosak itt még egyes szárazságtűrő berkenyék, a sajmeggy, a madárbirs, az ostorménfa, a mogyoró és a kecskerágófajok. A főleg tavasszal (sziklagyep virágzása) és ősszel (lombszíneződés) látványos képét alacsony szárazságtűrő évelőkkel (kőtörőfű, kutyatej, varjúháj), alacsony virágos vagy termésdíszt adó cserjékkel (törpemandula, törpelonc, pimpó) és gazdag őszi lombszíneződést adó cserjefajokkal tehetjük még pompásabbá (borbolya, boglárkacserje).