Faanyagok
A keményfák – tölgy, bükk, akác stb. – nagyon jól bírják az évszakok viszontagságait, hosszú életűek, főleg ha egy kis felületkezeléssel is ellátják őket. Ez a kis ápolgatás egyrészt az élettartamot növeli meg, másrészt a faanyag megjelenését javítja. Ha faanyagot építünk be, akkor célszerű évente lekezelni azt.
Hátrányuk a keményfáknak, hogy egy kissé „akaratos” anyagok. Ha egyszer meg akarnak görbülni, meggörbülnek. A megmunkálásuk is elég nehézkes.
A puhafák – ilyen a legtöbbször használt lucfenyő – kevésbé bírják a viszontagságokat, bár ez nagyban függ gyantatartalmuktól, de megfelelő felületvédelemmel ezek is kibírják 15-20 évig. Minden faanyagra elmondható, de itt fokozottan érvényes, hogy ne tegyük olyan helyre, ahol sokáig nyirkos, párás és száraz viszonyok váltogatják egymást, pl. ne ássunk be egy tartóoszlopot a földbe. Könnyebb megmunkálásuk és súlyuk révén nagyon elterjedtek, de ebben sokkal kedvezőbb áruk is szerepet játszik.
Természetes kövek
A legfontosabb, hogy fagyálló követ válasszunk. Lehet, hogy egy kő mondjuk falburkoló, vagy építőkőként még fagyállónak mondható, de járdaburkolatnak már nem biztos, hogy az. A legegyszerűbb, ha referenciát kérünk. A felületi megmunkálás is nagyon fontos. Egy bárdolatlan, egyenetlen felületű kőből csak nagyon nehezen lehet használható járófelületet kialakítani, nem beszélve arról, hogy egy tág határok között mozgó vastagságú követ rakva sokkal több ágyazóanyagra lesz szükség, ami megdrágítja a burkolatot.
Sokszor előfordul, hogy a bemutatóteremben, vagy árudában kirakott egy-két négyzetméter mást mutat, mint a szállított rakat. A legjobb, ha egy bontatlan rakatot szemlélünk meg, és lehetőleg a burkolót is magunkkal visszük. Lehet, hogy az általunk választott kőből túl sok hulladék keletkezne rakásnál ezt a kivitelező jobban látja. Bizonyos formákhoz ugyanakkor nem mindegy, hogy szabálytalan, vagy szabályos – vágott, pattintott – követ választunk.
