Víznek “számít” minden, ami könnyű, habos, csipkés, áttetsző, töri vagy visszatükrözi a fényt – minden, amit hasonló tulajdonsággal ruházhatunk fel, mint a természeti elemet. Elsősorban az üveg- és tükörfelületek, a csipkés és selymes anyagok (jellemzően pl. függönyök), és persze magának a víznek a jelenléte.
Színeiben elsősorban a fehér és – talán meglepő módon – a fekete, valamint minden szín nagyon világos és nagyon sötét árnyalatai. Na és a kék, a tengerek végtelen kékje… A vízhez kötődik még a gyöngy színe, a kagyló irrizáló opálja, a kristályok pazar fénypompája.
A vízből, mondhatnánk, sohasem elég, de a végletek itt is felborítják a harmóniát: gondoljunk csak egy jégpalotára, egy “talpig” hófehér vagy fekete lakásra… Bár inkább hiánya fordul elő gyakrabban, semmint túlzásba vinnénk – olyankor egy tér száraz, tömör, unalmas benyomást kelt.
