A stílus bonyolult története hosszasan nyúlik vissza egészen az ősi maya kultúráig. A Mexikóban őslakos indiánok és az európai spanyol művészet tradíciói összefonódtak a bevándorolt mexikóiak sajátos életszemléletével. A korai mexikói stílus még azokra a bennszülöttekre vezethető vissza, akik a 16. századi spanyol földfoglalók előtt éltek a területen.
Az indiánok vályogtéglából épült, puritán, funkcionális kunyhói éppúgy hatottak a mai megoldásokra, mint a spanyol szerzetesek által épített bonyolult, burjánzó mintás, dekoratív templomhomlokzatai. A két szemlélet lassú összeolvadásából alakult ki az ún. spanyol gyarmati vagy koloniális építészeti stílus. Ez a népművészet hatását tükröző bútorokkal, textíliákkal berendezett színes dekoratív tér már kifejezetten mexikói volt: se nem tisztán indián, se nem tisztán spanyol, a kettő új stílust alkotó keveréke.
 |
1821-ben dőlt meg a spanyol uralom Mexikóban, így a mexikóiak lassan elhagyták a spanyol gyarmati stílust, hogy független voltuknak megfelelőbb formát találjanak. A mai építészek és művészek ugyanezt az identitás-keresést folytatva ápolják egyidejűleg spanyol és indián hagyományaikat és alkalmazzák ugyanakkor sajátos, modern elképzeléseiket. A mai házakon megjelenő feltűnő minták és gazdag ornamentika a gyarmati stílust idézik, míg a falak forró, merész színárnyalatai, mint az európai szemnek szokatlan rózsaszín vagy a vöröses-sárgás árnyalatok az indián művészet hagyatékai, bár már egyszerűbb vonalakban és tisztább színekben valósulnak meg.
