Öntsünk tiszta vizet a telelõk közé

… és a relatív páratartalom emelkedése is a növények nyáron felfokozott párologtatása ellen hat. Ez egyaránt vonatkozik a kertben szabadföldben, vagy cserépben nevelt növényekre is. Egyértelmű tehát, hogy a kiöntözött víz mennyiségét csökkenteni kell, ennek megállapításához nem kell különösebb tudomány.

Azt viszont nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy a mi égövünknél délebbről származó, sok esetben fagyérzékeny növényeket a téli fagyok előtt egy kissé szomjaztatni kell.

Ezek a növények a mi őszi időszakunkban még bőven növekedési fázisban vannak, hisz őshazájukban a szeptember, október hónapok még melegek és naposak (ez néha nálunk is előfordul, ha idén nem is). Ahhoz, hogy a nálunk novemberre várható fagyokat elviseljék, a fiatal hajtásoknak be kell „érniük”. A fásodott hajtás ugyanis sokkal kevesebb vizet tartalmaz, így a fagy sejtkárosító hatásának jobban ellen tud állni. Ha egy túlöntözött, vagy – a mostani időjárásunkra gondolva – túl csapadékos őszt kemény, hideg tél követ, akkor sajnos nagyobb fagykárokkal kell számolnunk.





A szomjaztatást persze fokozatos vízelvonással kell kezdeni, és ügyelni kell, hogy napos, meleg időben azért ne száradjon ki a növény. Még ültetésnél ajánlatos a jó vízáteresztő képességű talaj kialakítására gondot fordítani. Az ilyen növények földjébe, vagy ültetőgödrébe ajánlatos homokot, vagy sódert tenni.

Az agyagos, kötött talajt feltétlenül kerülni kell, és arra is figyelmet kell fordítani, hogy az ültetés során olyan helyet válasszunk az ilyen növénynek, ahol nincs pangó víz, a csapadék továbbfolyása vagy elszivárgása biztosított.





Ha van automata öntözés a kertben, akkor ideje az öntözési időket rövidebbre venni, az öntözések számát csökkenteni. A szobában nevelt cserepes virágokra is érvényesek a fentebb említettek, persze azzal a megjegyzéssel, hogy a fagyveszéllyel nem kell számolnunk. A nyáron hetente adagolt tápoldatot elegendő kéthetente adnunk, ezzel tulajdonképpen hasonló eredményt érünk el, mint a szomjaztatással.