Színekre hangolva

Kattints a képekre a nagyobb méretű változatokhoz!

Akadnak azonban olyanok, akiknek éppen a szűkre szabott lehetőségek jelentik a kihívást, és az agyonszidott panelből is képesek barátságos, kényelmes otthont varázsolni. Szabó Otília – lakberendező lévén – tudta, hogy mibe vágja a fejszéjét. Sikerre is vitte vállalt feladatát és kellemes hajlékot alakított ki családjának.

A káposztásmegyeri a lakótelepek sorában az utolsók között épült meg. A telep széle egyben Budapest határa, ahol az egyik sokemeletes épület hatodik szintjén, hetvenhárom négyzetméteren él a négytagú család. Már az ajtónyitás után meglepődünk, hiszen az egyemberes, szűk előszoba helyett tágas térbe jutunk, melynek ablakai a Gödöllői dombságra néznek. A tájkép után a sugárzó, élénk színek ragadják meg a tekintetet. Terrakotta és zöld uralják az előszobával egybenyitott nappalit és étkezős konyhát, mely a családi beszélgetések, étkezések és a vendégfogadások helye.





Az így megnyitott előszoba egyébként dolgozóként is funkcionál, mivel nagyszerűen elfér itt a számítógépasztal és tartozékai. A majdnem plafonig érő beépített szekrényekbe szinte minden holmi befér, sőt akad olyan, ami még üresen várja, hogy megpakolják. A most már valóban szobaméretű előteret csupán egy jelképes, boltívvel tagolt fal választja el a konyha-étkező-nappali hármasától. Itt áll a vendéghívogató kanapé, mögötte egy gipszkartonból épített polc, a kanapéról pedig egyenesen a konyharészbe látunk, de néhány lépésnyire van az étkezősarok is. A rengeteg zöld növénynek, a hatalmas ablakoknak és a lenyűgöző panorámának köszönhetően akár verandának is kinevezhetnénk ezt a helyet.





– A legtöbb ember azért menekül a panelből, mert nem tudja jól berendezni. Nehezen fedezik fel a benne rejlő lehetőségeket – mondja Szabó Otília. – Nálunk is rengeteg átalakítás történt, csak a falakat másfél hónapig vésték. A burkolatok, a világítás cseréje, a festés ezután következett.

(A teljes cikk az Otthon novemberi számában olvasható)

Fotó: Flashback Photo