Víztiszta fényjáték

Az egy félszigetből és sok kisebb szigetből álló ország mégsem fürdőparadicsomaival vonzza a turistákat, hanem inkább természeti szépségeivel, ugyanis a viszonylag hűvös éghajlat miatt igen rövid a nyári időszak. A halászat és a hajózás vált itt meghatározóvá, illetve a kulturális élet magas színvonala jellemzi ezt a vidéket.
Bár sokaknak Dániáról azonnal Shakespeare halhatatlan tragédiája jut az eszébe, a balsorsú Hamlet királyfi hazája korántsem a sötét testvérgyilkosságok és árulások földje. Sokkal inkább a természeti szépségek, a történelmi, építészeti emlékek és a képzőművészeti alkotások tárháza. És ki ne hallott volna a hajdani vikingekről, normannokról (nevük, a „nord man” annyit tesz, mint északi ember), és a róluk szóló legendákról, mesékről? Kiváló hajósok, messzi tengerek urai voltak, mítoszuk összefonódott Skandinávia lakosainak, s így a dánoknak a történelmével is.

A víz, a tenger nem csupán a múltat befolyásolja, nem pusztán megélhetést ad, de hatással van az itt élők kultúrájára, gondolkodásmódjára és építészeti szokásaira, hagyományaira is. Mivel a halászat alapvető munkalehetőség ezen a vidéken, a tenger- és folyóparti halászházak szervesen hozzátartoznak a tájhoz. Egyszerű épületek, arccal a víz felé, távol mindentől. Ma nem mindegyiket használják persze eredeti funkciójában, többségük inkább nyaraló, csupán a legszükségesebb komforttal felszerelve. A kissé nomád életmód – legalábbis a szabadság ideje alatt – hozzátartozik a dánok természetközeliségről vallott nézeteihez. A természettel való szoros kapcsolat, a környezet tiszteletben tartása és szeretete ugyanis a skandináv ember alapvető tulajdonsága.

A vizet szimbolizáló színek, anyagok (világosszürke, kék, zöld, illetve az üveg, az ezüstfelületek, a tükrök) megjelenése gyakori a dán otthonokban is, a lakberendezés eszközeivel a külső környezet képviselteti magát a belső terekben, mintegy még szorosabbá téve a közöttük lévő kapcsolatot és hangsúlyosabbá a harmóniát.
A hűvösebb, vízhatású, hideg tapintású anyagok mellett főszereplő természetesen a fa is mint belsőépítészeti, illetve építészeti alapanyag, meghagyva a maga természetes szépségében, esetleg fehérre mázolva. Tölgy- és bükkerdők borították hajdan a terület nagy részét, s bár ennek ma már csupán csak egytizedét teszi ki az erdős terület, a fa így is kiemelkedő jelentőségű anyag mind az ország iparában, mind pedig a lakberendezésben. Nemigen képzelhető el dán otthon gyönyörű fafelületek nélkül. A földön – ellentétben a mediterrán országokban megszokott hidegburkolatokkal, kövekkel – szinte kivétel nélkül melegebb hajópadlót, parkettát, de mindenképpen faborítást találunk, amely sok esetben a falon is folytatódik. Fontos ez a sok fehér és a hideg színek miatt, hiszen a fafelületek bensőségesebbé, otthonosabbá teszik az enteriőröket…