Fül-siketítés, dobhártya-szaggatás

Zaj mindenütt, mindenkor

Mindenki büszke azokra a dolgokra, amiket a technikai fejlődés hoz létre, ám ezek a legtöbb esetben zajszennyezéssel járnak együtt. A háttérzaj évtizedenként 1 dB-lel növekszik a legújabb mérések szerint. Az ENSZ felmérése szerint a nagyvárosok zaja ma négyszer nagyobb, mint 1956-ban, és harminckétszer akkora, mint 1932-ben.

Hosszabb időn át 85 decibel feletti zajban tartózkodva időszakos vagy akár maradandó halláskárosodás léphet fel – ez a zajszint egy átlagos plázamozi hangerejének felel meg. Egy szabadtéri hangverseny 110-120 decibeles erővel dübörög, nem marad el mögötte az egyszemélyes, fülbe dugott koncert hangereje sem, de egy esti kávéház – zenével, gőzölős presszógéppel, feltörő kacajjal együtt – szintén meghaladja, meghaladhatja a 80 decibeles határt.

Zajtérkép

Az európai országok közösen határozták meg a környezeti zaj forrásainak fő osztályait, melyek a következők: közúti közlekedés, légi közlekedés, vasúti közlekedés, ipari eredetű zajok és szabadidős tevékenységek. Az utóbbi években a csökkenő ipari zajszennyezéssel szemben a közúti közlekedés lépett elő első számú zajforrássá. A legtöbb személygépkocsi esetében a motor és a kipufogók okozzák a zaj jelentős részét 55 km/h sebesség alatt. E sebesség felett a gumiabroncsok súrlódása dominál. De nemcsak a nagyvárosok szenvednek a közlekedés zajától, hanem a határátkelő települések, az üdülőcentrumok és a mezőgazdasági munkák zaját elviselő települések is.

A hazai irányvonal szerint is a közlekedés a főbűnös, és zajvédő falakkal, különleges útburkolatokkal, ablakcserékkel igyekeznek csökkenteni a kárt – már ahol. Amikor a település központján zúdul át a forgalom, ott falakat emelni sincs hely, és elkerülő utakra, forgalomlassító szigetekre, körforgalomra lenne szükség, bár ez sem mindig megoldás. Az autópályák fel- és bevezető szakaszain, a fizetős pályák mellett fekvő településeken (például Dabason) félpályás útlezárásokkal, tüntetésekkel tiltakoznak a megnövekedett forgalom keltette zaj-, rezgés- és légszennyezés ellen, eddig csekély sikerrel.

A zaj élettani hatásai Egy átlagos, egészséges fül a 20-16000 Hz tartományban hallja a hangokat. A hétköznapi társalgás 500-2000 Hz között zajlik.  A zaj hatása az átlagos emberi szervezetre: 30 dB-től pszichés 65 dB-től vegetatív problémák 90 dB-től károsodnak a hallószervek 120 dB fizikai fájdalmat okoz 160 dB-nél átszakad a dobhártya 175 dB-t nem éljük túl

Zajártalmak és bántalmak

A zajártalom okozta süketülés visszafordíthatatlan folyamat, sem gyógyszerrel, sem műtéti úton nem gyógyítható. A tapasztalatok szerint a lassú hallásvesztés öngerjesztő folyamat: aki rosszabbul hall, hangosabbra állítja a rádiót, magnót, televíziót, amitől a helyzete nem javul, esetleg a családtagjai, és a szomszédja is megsüketülnek.
A zajártalomnak nincsenek azonnal látható, kézzelfogható jelei, és a valóban extrém eseteket (125 dB) leszámítva, nem fáj, nem vérzik. A magas zajszint melletti, élet önmagában is negatív egészségügyi változások egész sorához elegendő: idegrendszeri bántalmakat okozhat, elszigetelődéshez vezethet, csökken miatta a koncentrálóképesség, megnőhet a reakcióidő, állandó fáradtságot, alvási zavarokat idéz elő, ezen kívül elősegíti a magas vérnyomás, emésztési zavarok és még megannyi baj kialakulását.