Nem csak a turbékolás…

Madarak a városban

A városok növény és állatvilága szemmel láthatóan változik, ezt legkönnyebben talán a madárvilágon vehetjük észre. Míg eddig az erdők szélén csodálhattuk meg a fekete-fehér csillogó tollazatú szarkát, ma már az egyre növekvő szarka populációt a városok terein természetesnek találhatjuk.  E sokat akaró, hosszú farkú madár ellen egyre hangosabb a panasz, persze, nem az, hogy berepül a szobánkba és elviszi a pecsétgyűrűnket, hanem az hogy felfalja az énekesmadarak fiókáit és tojásait, ami tényleg nem túl szimpatikus.
Örvendetesebb viszont a balkáni fakopáncs kitartása, lassan hetven éve él és virul parkjainkban, kertvárosainkban. Igaz óvatossága mit sem változott, parkjaink fáinak megtisztitását remekül végzi.

Több természetvédelmi lapban is olvasható volt az a hír, hogy a szakembereknek mind több vörös vércséről szereznek tudomást, például a Bazilika tornyán és az Országház tetején is fészkelnek ezek a madarak.
A Bazilikán egyébként egy idő óta, telente fel-felbukkan egy vándorsólyom is, ami nagy szó: az egész országban sincs több belőle hét-nyolc párnál.
Ha a Népligetben andalogunk, érdemes nem csak partnerünkre figyelnünk, hiszen a parkban macskabaglyok (is) tanyáznak, a Buda-széli erdőkben meg fülesbaglyok figyelnek bennünket a fákról. Utóbbiból egyébként Csepelen is láttak.

A vetési varjak Ukrajnából és Belorussziából érkeznek hozzánk téli vendégeskedésre: nappal a belső kerületekben legelésznek, esténként Dél-Pestre húznak, a megfigyelések szerint többnyire Csepelen és a Rákosokon alszanak.




Az igazi nagy meglepetés azonban az úgynevezett csonttollú téli felbukkanása volt, igen sokat láttak belőlük a parkokban; az észak-európai nyíresekből származó madár rákapott az ostorfák bogyószerű termésére.
A Dunán a danka-, vihar- és sárgalábú sirályok mellett alkalmanként már szerecsen-, és dolmányos sirályt is látnak a madármegfigyelők. Talán azért jön több sirály, mert hírét veszik, hogy az Ördögárokból sajnos soha nem fogy el a kicsíphető szemét.
Mindeközben a belvárosi parkokban mindenki számára könnyen észrehetően történt egy jókora átrendeződés. A belvárosi utcák szutykából szemezgető balkáni gerle lassan végleg kiszorul a külvárosba, elszaporodott ugyanis a nála jóval nagyobb testű parlagi galamb (elvadult postagalambok utóda), és elorozta életterét.

Galambgumi – nagyvárosi probléma

Előfordult már sokunkkal, hogy szerencsét hozott ránk egy galamb. Romantikus látvány, amikor a parkok területein az állatbarátok kedvelt időtöltésként kenyérmorzsát szórnak a csipegető állatoknak. A városi galamb megtanult az emberrel együtt élni. A területen természetes ellensége a csókán és a macskán kívül nemigen akad. Alkalmazkodott a zajos-koszos városhoz, ellenáll a szmognak, nem zavarja a zaj, a koszos tócsák vizét issza, eléldegél a házak tetőtéri repedéseiben is.
Az egyébként teljesen szelíd madarak sok kárt is tudnak okozni nekünk, városlakóknak. Ürülékükkel bepiszkolják az épületek homlokzatait, a szobrokat, a gépkocsikat. Orrjáratukban, tüdejükben vérszívó atkák élősködnek, egyes példányaik pedig az influenzára hasonlító papagájkórral fertőzhetik meg az embereket. Az ablakok párkányain hátrahagyott ürülékük és tollaik allergiát válthatnak ki. 

Védett lett a házi veréb   Az EU-normákhoz igazodva a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet újraszabályozza a fokozottan védett fajok körét. Felkerült a Magyarországon is védett fajok listájára többek között a házi veréb, a szivárványos kölönte, a kacsafejű csőröscet és a barna bülbül is. A rendelet 2001. 05. 17-től hatályos.   13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről.