Állati jó gyógyítók

Fotó: Kutyaterapia.hu

Tőlünk nyugatabbra nemcsak hogy felismerték, hanem már évtizedek óta alkalmazzák is az állatterápiát a gyógyászatban. Nálunk egyelőre gyerekcipőben jár a módszer, de szerencsére azért már szép számmal akadnak lelkes követői.

Az állatoknak az ember közérzetére, hangulatára gyakorolt jótékony hatását senki nem vonja kétségbe, sőt, a gyógyászat is egyre szélesebb körben kamatoztatja e nagyszerű, természet adta képességüket. Már az állatokkal kialakított puszta kapcsolat is (simogatás, sétáltatás) nagymértékben hozzájárulhat egy beteg ember állapotának javulásához, számos esetben pedig ők jelenthetik az egyetlen megoldást – olyankor, amikor már minden egyéb hiábavalónak tűnik. Oldják a szorongást és a feszültséget, segítenek legyőzni a félelmet, javítják kedélyállapotunkat, de konkrét betegségek tüneteit is képesek enyhíteni, nem beszélve arról, hogy felelősségre és emberségességre tanítanak minket.

Négylábú segítség – de mikor?

Rengeteg olyan terület van, ahol sikerrel alkalmazhatjuk az állatterápiát. Nyugodtan forduljunk a négylábúakhoz, ha a lelki életünkben szeretnénk rendet tenni, ha feszült a családi légkör, ha gyermekünk tanulási problémákkal küszködik, de a fejlődési rendellenességekkel élőknek, és a mozgáskorlátozottaknak is nagy segítség lehet egy kedves kis állat.

És melyik állatot válasszam?

Terápiás célra szinte valamennyi állat alkalmas, fajtára, életkorra való tekintet nélkül, ugyanis mindenki más állatban találja meg a gyógyító társat. Leginkább azonban a kutyusokat és a lovakat vonják be a szakemberek a gyógyászatba.

Fontos, hogy a terápiás célra kiválasztott állat legyen kiegyensúlyozott, barátságos, szociális, élvezze az emberekkel való kontaktust (szeresse a simogatást), ne legyen ijedős vagy agresszív, és persze megfelelő egészségi állapotnak örvendjen. A terápia során az érintésen lesz a hangsúly, ezért válasszunk kellemes, puha tapintású állatot.

Kutyák – akikre mindig számíthatunk

Az élet számos területén bizonyítják irántunk táplált hűségüket, gondoljunk csak pl. a vakvezető kutyákra, vagy azokra, amelyek földrengéseknél, lavinaveszélyeknél sietnek a segítségünkre. A gyógyászat terén is ugyanolyan hasznos segítőtársaink tudnak lenni, ezt a képességüket azonban ma még meglehetősen szűk körben alkalmazzák. Pedig a speciálisan, kifejezetten terápiás célokra kiképzett kutyusok jótékony hatást gyakorolnak a gyerekek szociális és érzelmi fejlődésére, növelik a motivációjukat, és a beszédterápiában is látványos eredményeket lehet velük elérni.

A kis bundás doktorok azonban nemcsak érzelmi, hanem fizikai terápiára is alkalmasak, így a mozgásfejlesztésben is komoly segítséget jelentenek, hiszen a gyerekek egy kutyussal játszadozva szívesebben, sőt szinte észrevétlenül végzik el a gyakorlatokat. Az idős emberek életében is fontos szerep jut az állatoknak, ugyanis a velük való szeretetteljes kapcsolat gátat szab a magánynak és a depressziónak.

Gyógyulás lóháton

A lovaglás gyógyító hatásának felismerése nem új keletű dolog, ugyanis már az ókori görögök is alkalmazták gyógyászati célokra, fogyatékos személyek rehabilitálására. A lovaglás az egészséges ember szervezetére és lelkére is jótékony hatással van, sérült embertársaink számára pedig egyet jelenthet a mozgás lehetőségével.

A gyógylovaglásnak három fő típusát különböztetik meg: a hippoterápiát (hippo görögül ló), a gyógypedagógiai célú lovaglást és az akadályozottak sportlovaglását.

Míg a hippoterápiát elsősorban ortopédiai, mozgásszervi betegségek esetén javasolják a szakemberek, addig a gyógypedagógiai lovaglást főként kommunikációs, tanulási, viselkedési zavarokkal küzdők esetében alkalmazzák.

A lovaglás – a ló medencéjének ritmusos mozgása – többek között segít a merev testtartás javításában, az ízületi mozgékonyság erősödésében és hozzásegít az egyensúlyérzék, mozgáskoordináció javulásához.

A gyógypedagógiai lovaglás esetében a hangsúly nem a ló mozgásán, hanem az ember-ló együttműködése által létrejövő pszichológiai kapcsolaton van.

A terápia szerves részét képezi a ló gondozása, ápolása is, aminek komoly pedagógiai hatása van, hiszen növeli a gyermek felelősségtudatát, kötelességtudatát, és fejleszti szociális érzékét.

Delfinterápia

A delfinek leginkább autista és Down-kóros, illetve halmozottan sérült gyermekek gyógyulását segíthetik elő, de ezt a gyógymódot alkalmazzák a testi fogyatékkal élők rehabilitálásában, a depresszió és a félelmek feloldásában, és a kommunikációs – illetve emocionális zavarok valamely formájában szenvedő gyermekek kezelésében is. Főként az USA-ban divatos, de számos európai országban is kipróbálhatjuk – igen komoly összegekért.

Bármelyik módszert is alkalmazzuk azonban, egy dolgot mindig tartsunk szem előtt – az állatok nem csodatevők, csupán a gyógyulás egy lehetséges módját nyújtják számunkra – teljesen önzetlenül.