2006. Június 28.

Az ezerarcú decoupage

A decoupage, avagy szalvétatechnika egyike a legkedveltebb dekorációs, kreatív tevékenységeknek. Alkalmazási területeinek csak a fantázia és a pénztárca szabhat határt. Mi azonban mértéket ebben nem ismerve, (majdnem) mindent megmutatunk.

Nagy Ramóna

A dècoupage nem meglepő – francia szó, vágást, kivágást jelent. Mi, magyarosan szalvátatechnikaként emlegetjük, de a gyakorlott hobbisok, sőt, lassan az amatőrök is mind egy szálig tudni fogják, miről is van szó, ha a decoupage-t emlegetjük. Varázslatos tárgyakat készíthetünk ezzel a módszerrel, még csak sok kellék és drága hozzávalók sem szükségesek hozzá.

Az utóbbi években nagyon kedveltté, keresetté váltak a kreatív hobbiüzletek, ahol mindent megtalálunk ahhoz, hogy a saját ízlésünk, kézügyességünk szerinti dísz- és használati tárgyakat készítsünk.

Szalvétával díszíteni

A szalvétatechnikához nem kell más, mint pár forintért megvásárolható, tetszés szerinti szalvéta, akril festék, decoupage ragasztólakk, ecset, s persze maga az átváltoztatandó tárgy. Utóbbi lehet agyag- vagy műanyagcserép, fatálca, fadoboz, üvegtárgy, fa vagy gipsz képkeret, kiskanna, de akár a burkolásból kimaradt csempedarab edényalátétnek, fa kenyértartó, de még textil is, szóval szinte bármi.

A szalvétatechnika nagyon egyszerű, nagyon dekoratív és viszonylag gyors is, de van néhány dolog, amire érdemes figyelni, ha erre adjuk a fejünket.
A dekorálni kívánt tárgy egyrészt legyen mindig tiszta, zsírmentes, különben nem tudunk rá festeni, és nem fog rajta a lakk, foltos lesz, vagyis biztosan nem sikerül szépen.

A technika

Extra tippünk: Hívd segítségül az elektrosztatikusságot! Próbáld rá a felületre a mintákat, majd egy műanyagfóliát dörzsölj meg a ruhádon! Ezután cuppantsd rá a mintákat, majd kend le ragasztóval az alapot, és fóliástul helyezd rá a kompozíciót, így biztosan nem csúszkálnak el a vékony lapocskák! Amikor megragadt a minta, óvatosan lehúzhatod a fóliát!

Ha a legegyszerűbb technikát nézzük, vegyünk alapul egy fadobozkát! Ha megtaláltuk hozzá a megfelelő szalvétát, annyi csak a dolgunk, hogy a kívánt mintákat a szalvétán óvatosan körbevágjuk, majd lehúzzuk a legfelső (mintás) rétegét. Ezután a kreatív boltokban beszerezhető dekupázs ragasztóval szépen egyenletesen, de főleg gyorsan, és nem túl vastagon bekenjük a doboz oldalait. Majd igyekezve, hogy meg ne száradjon a ragasztó, ráhelyezzük a szalvétát a felületre, és belülről kifelé haladva szépen rásimítjuk az ecsettel a mintát. Legyünk nagyon óvatosak, mert a vékony papírréteg igen könnyen elszakad, és akkor már nincs mit tenni, nem lesz valami szép a végeredmény.

Ha ezzel megvagyunk, meg kell várni, míg megszárad a ragasztó, ez nem telik sok időbe, akár 10-15 perc alatt is újra munkára kész a felület. A már mintás dobozt ezután újra érdemes legalább kétszer, de akár háromszor is átkenni a ragasztóval. A száradási idő természetesen egyre nő a felvitt ragasztó megvastagodásával. Ha az utolsó réteg is megszáradt, elkészült a tárgy, mehetnek bele a kincsek-mütyürök, vagy épp az ajándék. Ha jónéhány réteg lakk került rá, még víz is érheti, bár a mosogatást így sem fogja bírni. (Leszámítva, ha specális, nem kifejezetten a szalvétatechnikához készült lakkot próbálunk ki, ami bírja a nedvességet.)

További díszítések

Ez a móka egyszerűbb része, amit még bőven lehet cifrázni. Például antikolással. Ehhez speciális antikoló lakkra van szükség, ami szintén bármelyik hobbiboltban beszerezhető. A felületre hordva megrepeszti azt, és régies benyomást kelt. Szebb lesz azonban a hatás, ha a felületet előbb átkenjünk valamilyen színes akrilfestékkel, és utána repesztjük. (Képkeretnél pedig úgy lesz igazán szép a hatás, ha két, egymástól elütő festékréteget viszünk fel, és azt repesztjük, úgy a felső réteg alól kilátszik majd az alsó.)
Érdemes egyébént jól kiválasztani a szalvéta hátterét. Fa alap esetén könnyű dolgunk van, mert az általában megfelelő, viszont ha sötét a háttér, le kell kenni világos akrilfestékkel a minta alapját, de akár az egész felületet is, különben alig fog látszani a minta. Egy sötétbarna cserepet például mindenképpen át kell mázolni.
Egyébként nem feltétlenül muszáj ragaszkodni a szalvétához, mert csomagolópapírral is kiválóan lehet dolgozni, csak azt előbb meg kell áztatni egy kicsit, aztán kéztörlő papíron leitatni, hogy puhább legyen. A profik azt is tudják, hogy a speciális ragasztólakknál jóval olcsóbb tapétaragasztó is kiválóan megfelel a célnak. Sőt, ezek a profik még azzal is kísérleteznek, hogy vékonyra szeletelt, szárított gombát, narancsot, miegymást dekupázsoljanak.

Textilre is

Azt talán kevesen tudják, hogy textileket is lehet dekupázsolni, az eljárás ugyanaz, csak érdemes a textil hátulját is be kell kenni ragasztóval. Egy baj van csak ezzel: nem érheti víz.
Hosszan-hosszan lehetne még sorolni, mi mindent lehet ezzel a technikával készíteni. De igazán a gyakorlat és az igények sarkallnak új módszerek felfedezésére. Lehet használni patinát, strukúrapasztát, vannak, akik már a diszperzitet is használják az alapozó akrillfesték helyett, és vannak olyanok is, akik a sima felületeket bizony megvasalják. Egy biztos, ezt is mindenki másképp csinálja…