Mozaikon innen, brigádon túl

Jelenlegi lakásunkban egy éve lakunk. A tavalyi nyár többé-kevésbé azzal telt, hogy minden reggel a szakemberek nyakára jártunk. Ígéretük szerint négy hétbe telt volna az egész felújítás, aztán közel háromszor annyi lett a vége. Azóta sajnos kiderült, a rossz munkához is idő kell alapon, hogy bizony a vizes helyiség, a fürdőszoba kevéssé bírja a nedvességgel járó megpróbáltatásokat (lásd pára), főleg akkor, ha elfelejtenek a burkolat alá megfelelő vakolatot tenni, és igencsak elkelne egy újraburkolás. Úgy zusammen. Mondom, egyetlen év után.

Variációk fugára…

A fugákban már fél év múlva zöld és szürke színben díszelgő helyes penészfoltocskák ragyogtak. Az meg szinte már említésre sem méltó, hogy az épített zuhanyzó alját hamarost újra kellett burkolni. Ráadásul esztétikailag is hagyott némi kívánnivalót maga után a profi burkolástechnika.
Hogy miért? Az egész a mi hibánk volt. Mert álmainkban katalógus szépségű mozaikcsempével burkolt fürdőszoba képe élt. Csak azzal nem számoltunk, hogy szakembereink gyűlölik a mozaikrakást, hiszen sokkal aprólékosabb munka, és minden hiba azonnal mutatkozik. Ennek megfelelően az első zuhanyozás alkalmával észrevettük, a víz a lefolyó helyett a fal felé áramlik. Tehát nem volt más választás, újraszintezés, újraburkolás.

Azt az egy négyzetmétert szerencsére egy áldott kezű, fiatal, erdélyi mesterember pontosan úgy rakta le, ahogy azt kell. Azzal nem is volt több baj.
A többi résszel ellentétben igen. Lényeg a lényeg, úgy határoztunk, míg mézesheteinket töltjük, összesen kettőt, addig átadjuk penészedő fürdőszobánkat egy megbízható brigádnak, ugyan mutassák már meg, mi fán terem a szép mozaikcsempés fürdőszoba, a mindenségit!

Ők kaptak egy kulcsot, mi pedig egy ígéretet, hogy hazatérésünk napján, pénteken már teljesen felújított fürdőszobában kezdhetjük meg hivatalos keretek között is egyesített életünk boldog hétköznapjait.

A tenger morajlásában…





Miközben a hasunkat süttetve a hullámok morajlásából próbáltunk úgy egy esztendőre feltankolni, valahol hátul az agyban csak-csak motoszkált, vajon áll-e még a lakás, vajon fenn van-e már a csempe, vajon végeztek-e már? Egy telefonbeszélgetés aztán sejtetni kezdte velünk, hogy a határidők betartásával valószínűleg ezúttal is akadnak majd problémák. Először péntekről vasárnapra tolódott.
Kipihenten, feltöltődve, barnán hazaérkezve aztán konstatálnunk kellett, hogy a lakás ugyan még áll, de se mozaik, se járólap, se villany, semmi. Por mindenütt, az igen. Nyilvánvalóvá lett, hogy a vasárnap kizárt, de a szerda akár még reális is lehet.

Aki kicsi lakásban él, el tudja képzelni, milyen, amikor egy helyiséget ki kell pakolni. A mosdókagyló a konyha közepén, a zuhanyajtó a nappali közepén, a nászajándékba kapott hiperszuper mosógéppel együtt. Mosatlan ruha úgy háromhétnyi az utazóbőröndökben, mert a hálóban parkoló szennyestartó kapacitásánál elértük a maximumot, a háló másik sarkában a felkupacolt nászajándékok hegye, az étkezőasztalon fürdőszobatükör. Minden esti program lett a zuhanyozás: autóba ülni, és elmenni drága szüleinkhez. De tanultam is valamit. Megismertem, milyen érzés, amikor az ember menekülni szeretne otthonról.

Ha kedd…





Aztán elérkezett a kedd, amikor még mindig elég keveset haladt előre a munka, úgyhogy a szerda is ugrott. Csütörtökön a mesterember büszke mosollyal kérdezte tőlem, mit szólnék, ha hétvégén már idehaza zuhanyozhatnánk. Nem tudtam hirtelen, sírjak vagy nevessek. Főleg azután, hogy komoly hangon megpróbált meggyőzni, higgyem el, nem rajtuk múlik, ha lassan szárad a fal.
Pénteken aztán nagyjából, de tényleg csak nagyjából kezdett konszolidálódni a helyzet. Úgy tűnt, szombatra már csak egyszeri festés, zuhanyajtó-visszarakás és a konnektorok visszaszerelése marad. Mi – vidéki esküvői meghívásunknak eleget téve – csak vasárnap este érkeztünk haza, abban a reményben természetesen, hogy most már tényleg tuti fix a finis.

De aztán majdnem ifjú özvegy lett belőlem, miután a villanykapcsoló még mindig nem volt a helyén. És a zuhanyajtó sem. Nos, én személy szerint nagyon nem szerettem volna a telefon másik végén lenni, amikor a férjem számon kérte az illetékesen a hiányosságokat.

Szólj hozzá a fórumokon! • Fürdőszoba-lakberendezés » • Fürdőszoba » • Fürdőszobaötletek képekkel »  • Milyen fürdőszobátok van? » Kérdezd szakértőnket! • Fehér András beltéri dekoratőr, mérnök »

Aztán végre nekiállhattam takarítani. Lemosni a mozaikról a tejfehér mázt, ami a fugázás nyomait őrizte. Akkor láttuk meg, hogy esztétikai kiválóságról ezúttal sem lehet beszélni. Éppen ellenkezőleg. És a zuhanyzó alját sikálva az is kiderült, a víz három helyen megáll. Nem kérdés, hogy azt megint újrázni kell. Immár negyedszer.
Hétfőn aztán csendben befejezték, ami még hátra volt. Na jó, annak is csak a nagyobb részét, az apróságok ránk várnak még. Persze az nem merült fel, hogy fizetnünk kellene a burkolásért, csak a festést és a vakolást számítják fel. Azt is mondhatnám, milyen jól jártunk, de valahogy mégsem érzem így. Abban azért bízunk, a penészedésnek sikerül elejét venni, ha már egyszer annyit simogatták a falat.

De sajnos be kell látnunk, a mozaikra ismét kár volt pénzt kiadni. Akármilyen szép, úgy látszik, Magyarországon nagy rizikót vállal, aki ezzel szeretné burkoltatni a fürdőszobáját. Mi sem tesszük többet. Viszont kezdjük úgy érezni, hogy lassan kinőjük a lakást…