Hány élete van a víznek?

Egy átlagosan gépesített háztartásban naponta 140 liter vizet használunk el, ennek közel a felét tisztálkodásra és vécéöblítésre. Holott négy éve, 2003-ban, az ivóvíz évében ENSZ-jelentés szerint másfél milliárd ember számára jelentett gondot, hogy ivóvízhez jusson.

Fogy a víz!

Környezettudatos szemlélettel a felelőtlen vízhasználat és a háztartási eredetű vízszennyezés jócskán csökkenthető: kis odafigyeléssel egyénileg is sokat tehetünk. Erre nagy szükség van: a Föld hidroszférájának alig 3 százaléka  édesvíz, s ennek is kétharmada jégsapkákban, gleccserekben lapul befagyva, csak a maradék „mozog” folyókban, tavakban, felszín alatti vizekben. A duzzasztók száma viszont nő: ötven éve körülbelül ötezer volt belőlük világszerte, ma közel ötvenezer. Emellett a természetes víztisztító ökológiai rendszerek – például az Aral-tó – becslések szerint felükre csökkentek.

Kapcsolódó cikkek: • A zöld Mosó Masa mosodája » • Várjuk zölden a nyarat! » Kapcsolódó oldalak: • Zöld Info » • Tudatos Vásárlók Egyesülete » • WWF Magyarország »  • Fővárosi Vízművek »

Csak kicsit kell odafigyelni!

Diákkoromban ösztöndíjasként jártam Norvégiában, s fizetni kellett a zuhanyozásért. Gyorsan megtanultam a matrózfürdőt: szappanozás közben elzárni a csapot!

• Fürdés helyett zuhanyozva felére, akár negyedére csökkenthetjük a tisztálkodás vízfogyasztását.

• Hagyományos hideg-meleg csapokkal az is sok vízbe kerül, mire beállítjuk a megfelelő langyos hőfokot, míg a tusolófej elé szerelhető zuhanyváltóval, egykaros keverőcsappal ez is megoldható.

• Víztakarékos zuhanyfejjel, légkeveréses csapvéggel feleannyi víz fogy. Kaphatók olyan betétek is, amelyek csökkentik a csaptelepeken átfolyó víz mennyiségét.

• Van úgy, hogy nem folyik a csap, de csöpög: ez havonta akár 170 liter víz „kidobásához” vezet. Amikor a meleg víz csapja beteg, azzal energiát is pazarolunk. Egy olcsó tömítőgyűrű beszerzésével sokat tehetünk édesvizeink oltalmáért…

• Ha tudjuk, hogy egy csapból egy perc alatt átlag 6–10 liter víz folyik ki, akkor könnyű belátni: jobban járunk, ha a hűtőben tartunk egy teli kancsót, abból könnyebben jutunk hideg vízhez, mint ha percekig folyatnánk a csapot. A zöldségeket is mossuk először álló vízben, s csak utána folyó vízben.

• A mosógép – típustól függően – mosásonként átlag 115 liter vizet használ. Aki épp vásárlás előtt áll, keressen víztakarékos mosógépet, szerencsére egyre nagyobb a választék. A mosás utolsó öblítővizével – vagy akár a gyerekek fürdővizével – pedig áztathatunk is.

• A kis helyiségben is sok víz tűnhet el nyomtalanul: elég egy rosszul záró bója a vécétartályban, hogy naponta több száz liter vizet veszítsünk. Érdemes szerelőt hívni: hogy mikor van erre szükség, azt megtudhatjuk egy csepp vízfestéknek a kagylóba cseppentésével.

• Egyébként sem árt tudni: egy ember vécéöblítésre naponta átlag 45 liter vizet használ, s egy lehúzás 10 liter ivóvizet enged a csatornába. Tartály helyett csap vagy nyomógomb segíthet a vízfelhasználás tudatos szabályozásában.

Lakáson kívül

Kerüljünk kijjebb! A kerti csap 20–40 liter vizet ad percenként. Aki kertjébe az éghajlatnak és a talajnak megfelelő növényeket ültet, illetve gyűjtött esővízzel vagy „szürke vízzel” öntöz, az nem használ ivóvizet. Ma már egyre több család van, ahol tudatos a döntés: a vízigényt csökkentendő erre kifejlesztett, víztakarékos szerelvényeket vásárolnak.
Talaj- és csapadékvíz használatával a kocsimosás, öntözés, vécéöblítés és mosás esetén 51 százalékos ivóvíz-minőségű víz megtakarítására számíthatunk. Ehhez már az épületben két elkülönített vízvezeték beszerelésére van szükség, de lassacskán nő azoknak a száma, akik vállalják az anyagi áldozatot. Sőt, ezenfelül gyűjtik, szűrik, tárolják a csapadékvizet. Mindehhez hozzáadva a belső használat újrafelhasználását – például a fürdővizet WC-öblítésre használva –, az már közel 60 százalékos ivóvíz-felhasználást  takarít meg.

Nem élünk nélküle…

Szeressük hát a vizet, hisz hajdan úgy szerettük! Hanák Ludovit, Európa egyik legjobb víz alatti filmese szerint mindenki búvárként kezdi: a magzatvízben hónapokon át úszkálunk, s megszületve még néhány hétig bírjuk a víz alatt úszás adottságát. Később ugyan elveszítjük, és belesimulunk az életbe, amit a környezetünk kialakít a számunkra, de a filmes szerint mindenkiben él a vágy, hogy megnézze, mi történik a vizekben, csak nem vagyunk tudatában.