Állítólag régen, ha fiú született egy családban, égi áldásnak tekintették. Ezért lett a kis trónörökösök környezete csupa (égszín)kék. A lányok viszont a bababőr tiszta, szeplőtlen rózsaszínjét kapták, ami a testi és lelki egészség szimbóluma. Ma már korántsem a fenti szempontok miatt nyúlunk ehhez a két színhez, inkább talán a tudatalattinkban rögzült információk miatt. Eszerint például a kék az önkifejezés, a levegő, a szabadság színe. Nem véletlen, hogy a fiainknak, akiket születésüktől fogva arra biztatunk, hogy legyen bennük versenyszellem, jó, ha a saját útjukat járják, ezt a színt választjuk a szobájukba. A lányokat ezzel szemben többnyire szelíd, szófogadó, bájos teremtésnek neveljük. Talán ezért vesszük körül őket a légiesség, könnyedség és lágyság árnyalataival, a rózsaszínnel és rokonaival (lila).
Lázadók kora
Nehéz azt megállapítani, mikor árt és mikor használ egy szülő azzal, hogy beleneveli a gyermekét a kék-rózsaszín világba, vagy esetleg kimondottan elutasítja azt. A lányom például pici korában maga követelte a rózsaszín tüllszoknyát, így a szobája is tele volt rózsaszínnel. A fal, a kiságy, a polcok ebben a színben pompáztak. Kiskamaszként viszont ugyanazzal a határozottsággal inkább a fekete pólókat, körömlakkot, piercingeket és lógó nadrágokat kereste. Lázadásával maga vetette le a cukormázat a világáról, a kamaszkor legegészségesebb leválni akarásával. A jógaoktatóm lánya viszont pont ellenkezőleg él a színek erejével: mivel édesanyja a természetesség maximális híve és képviselője, csupa fával rendezte be a lakást. Az otthonukra jellemző rusztikus és natúr stílusból, a földszínekből és a zöld pasztellárnyalataiból a lány most a nagy lázadásában a csillogó-villogó, csajos ékszerek, kenceficék, gyöngyök és csipkék felé indult el.
Egyébként az utóbbi időben egyre inkább fellazult a tradicionális férfiasságot és nőiességet kifejező tulajdonságok közötti éles határvonal, és megnőtt az önkifejezés és egyéni szabadság iránti vágy. Vagyis a következő generáció a jövő gyermekszobáit feltehetőleg már nem fogja az eddigi sztereotip fiús és lányos jellemzőkkel és színekkel teleaggatni. Inkább az egyediségre, az önmegvalósításra, a különbözőségre fekteti majd a hangsúlyt. Persze érdemes szem előtt tartanunk, hogy mivel egyre több inger ér bennünket és gyermekeinket, az otthon arra való, hogy a csemete elengedhesse és kipihenhesse magát, mert egy gyerek számára a legfontosabb, hogy nyugalom, rend, tisztaság és fény vegye körül. Akkor érzi azt a biztonságot, ami szükséges ahhoz, hogy testileg-lelkileg fejlődjön.
Színekkel nevelés
Úgy gondolom, hogy személyiségünk alapvető jegyei már születésünkkor belénk vannak kódolva. Végül is bármerre indítjuk a gyermekünket – rózsaszínbe, kékbe vagy másba –, előbb-utóbb (ha lesz elég én-ereje) úgyis a saját ízlésére formálja a világát. Hiszen olyan az ember útja is, mint a folyóé. Ha ki akarja vájni a maga medrét, megteszi. Nem mindegy azonban, hogyan. Amikor ugyanis valaki olyan otthonban él, amely személyisége pillanatnyi érettségét tükrözi, az nem visszaveti, hanem erőt fog adni neki mindehhez. Az mindenesetre biztos, ha lesz még egy gyermekem, szobájában a szivárvány összes árnyalata megjelenik majd!
Soma
 Cikkünk az Otthon magazin 2009. januári számából közölt részletet.
Ízelítő a tartalomból: Tipp: még több lakberendezési tippet, ötletet találsz a megújult Otthon magazin honlapján: www.otthon.hu » |
