Fogadj örökbe egy kutyust!

Várt, egyre csak várt. Éhes volt már, és szomjas, de legfőképpen rettenetesen fázott. Nem volt nagy bundája, csak rövid, selymes szőre. Sokan látták dideregni, de azt hitték, mindjárt jön a gazdája, aki nyilván a karácsonyi bevásárlását intézi. Egy hajléktalan figyelt fel rá, hogy a gyönyörű fekete foltos fehér kutya tegnap is itt volt, sőt, mintha már tegnapelőtt is… Ami igazán furcsa volt, az a nyakában lógó reklámszatyor. Az iratai voltak benne. Az oltási könyve, amelyből a gazda nevét és címét gondosan kikaparták. Aztán a pedigréje, amely arról tanúskodott, hogy előkelő, csupa verseny-győztes felmenői voltak.

Athosz, mert ez volt a neve, a budaörsi menhelyre került. Nagybetegen, tüdőgyulladással. Ott nyitott kennelek voltak, a hideg betonon nem maradhatott. Az egyik lelkes segítő, Gabi néni saját otthonába vitte gyógyítani. Egy család pont aznap ment kutyanézőbe a menhelyre. Előző négylábújuk az égi vadászmezőkre távozott helyette kerestek újabb kedvencet. Sokáig nézegették a csahosokat, de sehogysem találtak olyat, aki szívüket megérintette volna… Alaposan átfáztak. Gondolták, majd a következő vasárnap ismét kijönnek. Ekkor Gabi néni beinvitálta be őket egy forró teára. Miközben beszélgettek, hirtelen egy óriási fekete-fehér „felhő” szinte átúszva a szobán, a gyerekek között ülő édesanyánál landolt. Nagy fejét az ölébe fektette, és onnan egy tapodtat sem mozdult.

Kiválasztotta a gazdáját. Athosz karácsonyra otthonra talált…

De rajta kívül több mint 300 ezer kóbor kutya él szerte az országban. Az ő sorsukon kíván javítani az Országos Örökbefogadási Program, amelynek eredményeként már 400-nál több kutya lelt igazi otthonra, és 3 millió forintnyi adomány gyűlt össze a menhelyek támogatására. Nagy szó ez a mai, nehéz gazdasági viszonyok között. Köszönet minden segítőnek. (Képünk illusztráció)