Mivel az ellés idejére a nőstények egy-egy háborítatlan odúba húzódtak vissza, az első időszakban a kölykökből még a gondozók sem láthattak sokat. Az elmúlt napokban viszont a kicsik kellően felbátorodtak ahhoz, hogy előmerészkedjenek, így a szerencsésebb látogatók maguk is megfigyelhetik az ifjú mosómacikat.
Az állatkerti mosómedvecsapat egyébként kilenc felnőtt állatból, hat nőstényből és három hímből áll, a kölykök nemét egyelőre még nem állapították meg. Az állatok valamennyien a Bagolyvár nevű komplexum egyik, kifejezetten az ő számukra létesített kifutójában láthatóak.
A mosómedve (Procyon lotor) eredetileg Észak- és Közép-Amerikában őshonos kisragadozó, amelyet a XX. század első éveiben már a világ számos kontinensén tartottak prémes állatként. A mosómedvetelepekről megszökött vagy szándékosan elengedett állatok jól alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, így ma már Európában és Ázsiában is vannak vadon élő állományaik. Európa középső részén Németországból kiindulva terjedtek el. Őseik egy, a második világháború idején lebombázott brandenburgi prémesállat-telepről szabadultak el, illetve azoknak az állatoknak a leszármazottai, amelyeket még a háború kitörése előtt szándékosan engedtek szabadon Hessen tartományban, egy sajátos vadtelepítési kísérlet keretében.
A nőstények 63–65 napig vemhesek, az utódok száma ellésenként kettő és öt között szokott lenni. A kölykök megszületésükkor igen fejletlen apróságok, a szemeik is csak a második hét után nyílnak ki. Éppen ezért ebben a korban nem is merészkednek elő a biztonságot nyújtó odúból, kotorékból. A cseperedő kölykök 16 hetes korukig vesznek magukhoz anyatejet. A mosómedvék elvileg akár 20 évig is élhetnek, ám a vadonban – ahol mindennapos harc folyik a túlélésért – a megszületett utódoknak sokszor csak a fele éri meg az 1 éves kort.
Bővebben: www.zoobudapest.com »
